{"id":40,"date":"2014-07-13T11:11:53","date_gmt":"2014-07-13T11:11:53","guid":{"rendered":"http:\/\/marialegio.hu\/wordpress\/?page_id=40"},"modified":"2014-07-13T11:12:12","modified_gmt":"2014-07-13T11:12:12","slug":"ajanlott-irodalom","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/marialegio.hu\/?page_id=40","title":{"rendered":"Aj\u00e1nlott irodalom"},"content":{"rendered":"

Milde Firtel:<\/strong><\/p>\n

\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 <\/strong>EGY LE\u00c1NY MEGH\u00d3D\u00cdTJA AFRIK\u00c1T<\/strong><\/p>\n

\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 EDEL QUINN<\/h1>\n

A M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3 k\u00fcld\u00f6ttje<\/p>\n

 <\/p>\n

Eredeti c\u00edm:<\/p>\n

Ein Maedehen erebert Afrika<\/p>\n

Kanisius Verlag<\/p>\n

 <\/p>\n

TARTALOM<\/strong><\/p>\n

Az \u00edr\u00f3g\u00e9pt\u0151l a pog\u00e1ny misszi\u00f3ig\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 1<\/p>\n

Gyermekkora \u00e9s ifj\u00fas\u00e1ga<\/p>\n

Megismerked\u00e9s a M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3val<\/p>\n

Edel, mint eln\u00f6kn\u0151<\/p>\n

Az \u00e1lom elt\u0171nt<\/p>\n

Terjeszt\u00e9si k\u00f6r\u00faton<\/p>\n

Afrik\u00e1ban<\/p>\n

A nagy \u00fat<\/p>\n

Megkezd\u0151dik a nagy m\u0171<\/p>\n

Els\u0151 eredm\u00e9nyek<\/p>\n

A neh\u00e9zs\u00e9gek<\/p>\n

A „Rolis-Royce” -ban<\/p>\n

Kit\u00f6r a m\u00e1sodik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa<\/p>\n

Mauritius szigete<\/p>\n

Visszat\u00e9r\u00e9s Afrik\u00e1ba<\/p>\n

\u00c9s \u00fajb\u00f3l a beteg\u00e1gyon<\/p>\n

Visszat\u00e9r\u00e9s Nairobiba<\/p>\n

A gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6k nem maradnak el<\/p>\n

A hajt\u00f3rug\u00f3<\/p>\n

\u00c9s \u00fajb\u00f3l utaz\u00e1sok<\/p>\n

A V\u0151leg\u00e9ny j\u00f6n<\/p>\n

Az utols\u00f3 tiszteletad\u00e1s<\/p>\n

 <\/p>\n

 <\/p>\n

 <\/p>\n

AZ \u00cdR\u00d3G\u00c9PT\u0150L A POG\u00c1NY MISSZI\u00d3IG<\/strong><\/p>\n

Az angliai Tilbury kik\u00f6t\u0151j\u00e9ben a haj\u00f3harangok \u00e9s haj\u00f3csavarok z\u00fag\u00e1sa k\u00f6zben felhangzik egy haj\u00f3k\u00fcrt b\u00fag\u00e1sa. Ez az indul\u00e1s jele. A „Llangbby Castle” haj\u00f3 sz\u00e1m\u00e1ra, amely \u00e9ppen most szedi fel horgony\u00e1t. A haj\u00f3 Mombasa-ba, Kelet-Afrik\u00e1ba megy. Az utasok: keresked\u0151k, utaz\u00f3k, n\u00e9h\u00e1ny misszion\u00e1rius \u00e9s szerzetes n\u0151v\u00e9r, a korl\u00e1thoz t\u00f3dulnak, hogy az itt maradottaknak utols\u00f3 Isten hozz\u00e1d-ot intsenek.<\/p>\n

A haj\u00f3h\u00eddon fiatalok kis csoportja \u00e1lldog\u00e1l, \u00fagy mintha nem tudn\u00e1nak elszakadni a t\u00f6r\u00e9keny, sz\u0151ke, ragyog\u00f3an k\u00e9kszem\u0171 le\u00e1nyt\u00f3l, akit eg\u00e9szen a haj\u00f3ig k\u00eds\u00e9rtek.<\/p>\n

– Isten veled Edel! Isten \u0151rizzen meg t\u00e9ged!<\/p>\n

– Viszontl\u00e1t\u00e1sra!… Im\u00e1dkozzatok \u00e9rtem!<\/p>\n

T\u00fcrelmetlen\u00fcl figyelmeztet a haj\u00f3k\u00fcrt. A haj\u00f3hidat felvonj\u00e1k, s a haj\u00f3 lassan elindul. A haj\u00f3n a korl\u00e1thoz t\u00e1maszkodik a t\u00f6r\u00e9keny l\u00e1ny. A reggeli sz\u00e9l j\u00e1tszadozik sz\u0151ke haj\u00e1val, amit az okt\u00f3beri nap bearanyoz. Az itt maradottak sok\u00e1ig n\u00e9znek ut\u00e1na, eg\u00e9szen addig, am\u00edg csak alakja kivehet\u0151. Alig l\u00e1tj\u00e1k \u0151t, mert szem\u00fcket k\u00f6nny hom\u00e1lyos\u00edtja el.<\/p>\n

Most megfordulnak. – Eg\u00e9szen csod\u00e1latos, hogy milyen b\u00e1tor – mondja egyik\u00fck. – Egy k\u00f6nnycseppet sem hullatott, csak ragyog\u00f3an mosolygott.<\/p>\n

– M\u00e1r az is csoda, hogy m\u00e9g \u00e9l – jegyzi meg valaki.<\/p>\n

– Mikor p\u00e1r \u00e9vvel ezel\u0151tt n\u00e1latok voltam Dublin-ban, megl\u00e1togattam \u0151t a k\u00f3rh\u00e1zban. Akkor m\u00e1r \u00fagy t\u0171nt, hogy k\u00f6zel van a hal\u00e1lhoz. Azt besz\u00e9lt\u00e9k, kev\u00e9s a rem\u00e9ny, hogy fel\u00e9p\u00fclj\u00f6n. \u0150 m\u00e9g ekkor is ragyog\u00f3an mosolygott, olyan \u00f6rvendez\u0151 megad\u00e1ssal Isten akarat\u00e1ban, hogy m\u00e9lyen megrend\u00edtett. M\u00e9g h\u00f3napok m\u00falt\u00e1n sem tudtam elfelejteni a szemeit.<\/p>\n

– Tudj\u00e1tok, tegnap egy karthauzi atya azt mondta nekem, hogy Edel egyike a legnagyobb lelkeknek, akikkel valaha is tal\u00e1lkozott!<\/p>\n

 <\/p>\n

GYERMEKKORA \u00c9S IFJ\u00daS\u00c1GA<\/strong><\/p>\n

Edel Quinn a haj\u00f3kabinban \u00fclt, el\u0151tte a kis \u00edr\u00f3g\u00e9ppel az asztalon. Sz\u00edve csordul\u00e1sig tele volt. Le akarta \u00edrni azt, ami foglalkoztatta \u00e9s amit a b\u00facs\u00faz\u00e1sn\u00e1l k\u00e9ptelen volt elmondani.<\/p>\n

Milyen csod\u00e1latos az Isten vezet\u00e9se! \u00c1lomnak t\u0171nt el\u0151tte, hogy val\u00f3ban \u00fatban van Afrika fel\u00e9, hogy elindulhatott Isten\u00e9\u00e9rt \u00e9s a lelkek\u00e9rt valami nagyot tenni.<\/p>\n

Senki sem sejtette, hogy milyen k\u00fcldet\u00e9s v\u00e1r a kis Edelre, amikor 1907. szeptember 14-\u00e9n a kis \u00edr Greonane helys\u00e9gben a vil\u00e1gra j\u00f6tt. Atyja banktisztvisel\u0151 volt. \u00d6t gyermek k\u00f6z\u00fcl Edel volt a legid\u0151sebb. Ifj\u00fas\u00e1ga csendesen \u00e9s boldogan telt, csal\u00e1di k\u00f6rben. \u00c9desapja foglalkoz\u00e1s\u00e1val velej\u00e1rt, hogy a csal\u00e1dnak gyakran kellett lak\u00f3hely\u00e9t v\u00e1ltoztatnia. Csak 1924-ben, amikor Edel m\u00e1r tizenh\u00e9t \u00e9ves volt, telepedett le a csal\u00e1d v\u00e9glegesen a f\u0151v\u00e1rosban, Dublinban.<\/p>\n

Gyermekkor\u00e1ban Edel igen eleven volt, mindig kaphat\u00f3 volt mer\u00e9sz cs\u00ednyekre. Az aranyhaj\u00fa gyermekben legfelt\u0171n\u0151bb volt vid\u00e1ms\u00e1ga. Emellett a sportban is \u00fcgyes: gyakorlott ker\u00e9kp\u00e1ros \u00e9s korcsoly\u00e1z\u00f3. Teniszezett, golfozott \u00e9s krikettet j\u00e1tszott (az iskol\u00e1ban a krikett j\u00e1t\u00e9kosok vezet\u0151j\u00e9v\u00e9 v\u00e1lasztott\u00e1k), s remek\u00fcl t\u00e1ncolt. Ezen k\u00edv\u00fcl igen j\u00f3l zongor\u00e1zott.<\/p>\n

Edel tizen\u00f6t \u00e9ves kor\u00e1ban Anglia le\u00e1nyint\u00e9zet\u00e9be ker\u00fclt. Szorgalmas \u00e9s tehets\u00e9ges n\u00f6vend\u00e9k, akit t\u00e1rsai \u00e9s tan\u00e1rn\u0151i egyar\u00e1nt szerettek.<\/p>\n

Edel szeretett volna magasabb tanulm\u00e1nyokat folytatni, ehhez nemcsak \u00e9rdekl\u0151d\u00e9se, hanem adotts\u00e1ga is megvolt. De m\u00e1r k\u00e9t \u00e9v m\u00falva s\u00falyos anyagi vesztes\u00e9g \u00e9rte apj\u00e1t, ami a csal\u00e1dnak jelent\u0151s neh\u00e9zs\u00e9geket okozott. Tov\u00e1bbi tanulm\u00e1nyokra nem lehetett gondolni. Edel sietve visszat\u00e9rt Dublinba, kereskedelmi tanfolyamot v\u00e9gzett, \u00e9s nemsok\u00e1ra, mint tisztvisel\u0151n\u0151 \u00e1ll\u00e1st v\u00e1llalt egy francia behozatali c\u00e9gn\u00e9l. Ilyen m\u00f3don anyagilag t\u00e1mogathatta csal\u00e1dj\u00e1t.<\/p>\n

Edelb\u0151l hamarosan nagyszer\u0171 titk\u00e1rn\u0151 lett. Nemsok\u00e1ra bizalmi munk\u00e1ra osztott\u00e1k be. Minthogy Franciaorsz\u00e1ggal sok kereskedelmi levelez\u00e9st folytattak, esti tanfolyamon megtanult franci\u00e1ul. A f\u0151n\u00f6ke, – egy francia fiatalember – napr\u00f3l-napra jobban becs\u00fclte titk\u00e1rn\u0151j\u00e9t. A fiatal f\u00e9rfi csakhamar \u00e9szrevette, hogy Edel nemcsak kiv\u00e1l\u00f3 titk\u00e1rn\u0151, hanem sokkal t\u00f6bb: megig\u00e9z\u0151 sz\u00e9ps\u00e9g\u0171 le\u00e1ny. Finom \u00e9s nemes jellemmel, aki ragyog\u00f3 mosoly\u00e1val tiszta \u00f6r\u00f6met sug\u00e1rzott maga k\u00f6r\u00e9. Egy napon bevallotta neki szerelm\u00e9t \u00e9s feles\u00e9g\u00fcl k\u00e9rte.<\/p>\n

Edel m\u00e9lyen megrend\u00fclt. L\u00e9ny\u00e9b\u0151l hi\u00e1nyzott a kac\u00e9rkod\u00e1s. Soha nem vette \u00e9szre, hogy f\u0151n\u00f6ke sz\u00e1m\u00e1ra t\u00f6bbet jelent, mint egy bizalomra m\u00e9lt\u00f3 alkalmazott. Szomor\u00fa volt, hogy f\u00e1jdalmat kell neki okoznia, de teljes hat\u00e1rozotts\u00e1ggal kijelentette, hogy \u0151 m\u00e1r nem szabad, mert el\u00edg\u00e9rkezett Istennek. Mint klarissza ap\u00e1ca im\u00e1ds\u00e1gos \u00e9s vezekl\u0151 \u00e9letet akar folytatni. Eddig csak csal\u00e1dj\u00e1nak anyagi neh\u00e9zs\u00e9gei akad\u00e1lyozt\u00e1k elhat\u00e1roz\u00e1sa megval\u00f3s\u00edt\u00e1s\u00e1ban. N\u00e9h\u00e1ny \u00e9v m\u00falva, amikor testv\u00e9rei m\u00e1r feln\u0151nek, \u00c9szak-\u00cdrorsz\u00e1gban, Belfastban bel\u00e9p majd a klarissz\u00e1khoz.<\/p>\n

A fiatal f\u0151n\u00f6k\u00f6t ez nagyon les\u00fajtotta. Ez a h\u00fasz \u00e9ves sz\u00e9ps\u00e9g h\u00e1tat akar ford\u00edtani a vil\u00e1gnak! Term\u00e9szetesen nem tudta, hogy Edel reggelente, miel\u0151tt az irod\u00e1ba j\u00f6n, mindig r\u00e9sztvesz a korai szentmis\u00e9n. Sz\u00edvesebben lemond a reggelir\u0151l, mint a szent\u00e1ldoz\u00e1sr\u00f3l, \u00e9s csak alm\u00e1t, vagy darabka kenyeret dug a zseb\u00e9be, mert t\u00fal r\u00f6vid az ideje arra, hogy mise ut\u00e1n m\u00e9g hazamenjen reggelizni. Azt sem tudta a f\u0151n\u00f6ke, hogy a vas\u00e1rnapot majdnem teljesen a templomban t\u00f6lt\u00f6tte. Reggel 4-5-6 szentmis\u00e9n vett r\u00e9szt, este szents\u00e9gi \u00e1ld\u00e1son. Edel szeretete a szents\u00e9gi J\u00e9zus ir\u00e1nt em\u00e9szt\u0151 szenved\u00e9ly volt, kiel\u00e9g\u00edthetetlen \u00e9s m\u00e9rhetetlen. De mindezt nem tudta a f\u0151n\u00f6ke. Edel nem volt olyan term\u00e9szet\u0171, hogy bens\u0151 \u00e9let\u00e9t mutogassa \u00e9s j\u00e1mbors\u00e1g\u00e1val par\u00e1d\u00e9zzon. Nagyon alaposan kellett \u0151t ismerni ahhoz, hogy az ember megsejthesse az \u0151 bens\u0151j\u00e9nek m\u00e9lys\u00e9g\u00e9t. Nem csoda, hogy a francia fiatal f\u00e9rfi semmit sem vett ebb\u0151l \u00e9szre. Edel elutas\u00edt\u00f3 v\u00e1lasza v\u00e1ratlan \u00e9s nehezen elviselhet\u0151 csap\u00e1s volt sz\u00e1m\u00e1ra. R\u00f6vid id\u0151 m\u00falt\u00e1n \u00f6r\u00f6kre elhagyta Dublint, hogy visszat\u00e9rjen francia haz\u00e1j\u00e1ba. Sohasem felejtette el Edelt.<\/p>\n

Ut\u00f3dja alatt Edel vezet\u0151 \u00e1ll\u00e1st kapott a c\u00e9gn\u00e9l. Minthogy csal\u00e1dja Dublin egyik k\u00fclv\u00e1ros\u00e1ban lakott, naponta egy \u00f3r\u00e1t utazott munkahely\u00e9ig \u00e9s ugyanennyi id\u0151t vett ig\u00e9nybe a hazat\u00e9r\u00e9s is. \u00c9lete olyan, mint ezer m\u00e1s l\u00e1ny\u00e9. Semmi sem volt benne, amir\u0151l nagy j\u00f6v\u0151re lehetett k\u00f6vetkeztetni.<\/p>\n

 <\/p>\n

MEGISMERKED\u00c9S A M\u00c1RIA L\u00c9GI\u00d3VAL<\/strong><\/p>\n

Edel m\u00e9lyet s\u00f3hajtott, amikor az az id\u0151 szeme el\u0151tt elvonult. A csendes tengeren d\u00e9lnek siklott a haj\u00f3 a francia kik\u00f6t\u0151 fel\u00e9. Biztosan \u00e9rezte: igazi hivat\u00e1sa fel\u00e9 viszi \u0151t. Ezt a hivat\u00e1st bizony\u00e1ra nem nyerte volna el, ha valami \u00faj, ha valami csod\u00e1latos dolog nem l\u00e9pett volna be \u00e9let\u00e9be.<\/p>\n

Edel visszagondolt minden kis r\u00e9szletre. A M\u00e1ria Kongreg\u00e1ci\u00f3 \u00f6sszej\u00f6vetel\u00e9n megismerkedett egy fiatal le\u00e1nnyal, Tierney Mon\u00e1val. Besz\u00e9lget\u00e9s k\u00f6zben kit\u0171nt, hogy Nyugat-\u00cdrorsz\u00e1gban ismeri a Quinn csal\u00e1d n\u00e9h\u00e1ny rokon\u00e1t, ez\u00e9rt megh\u00edvta Mon\u00e1t a k\u00f6vetkez\u0151 cs\u00fct\u00f6rt\u00f6kre, hogy \u00e9desanyj\u00e1nak bemutassa.<\/p>\n

– Cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k\u00f6n sajnos nem mehetek, nem vagyok szabad- v\u00e1laszolta Mona. – Akkor van a M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3 \u00f6sszej\u00f6vetele.<\/p>\n

– M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3? Arr\u00f3l m\u00e9g soha nem hallottam. Mi az?<\/p>\n

– A vil\u00e1gi apostolkod\u00e1s mozgalma, ami n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vvel ezel\u0151tt alakult itt Dublinban – v\u00e1laszolta Mona.<\/p>\n

– Minden h\u00e9ten tartunk \u00f6sszej\u00f6veteleket. Mindig pap is van jelen. El\u0151sz\u00f6r elim\u00e1dkozzuk a r\u00f3zsaf\u00fcz\u00e9rt, azut\u00e1n k\u00f6vetkezik a lelki olvasm\u00e1ny \u00e9s az el\u0151z\u0151 \u00f6sszej\u00f6vetel jegyz\u0151k\u00f6nyv\u00e9nek felolvas\u00e1sa. Azut\u00e1n minden tagnak be kell sz\u00e1molnia a h\u00e9t folyam\u00e1n teljes\u00edtett munk\u00e1r\u00f3l, majd k\u00f6z\u00f6sen elim\u00e1dkozzuk a Magnificatot. A lelkivezet\u0151 r\u00f6vid besz\u00e9det tart, mellyel a feladatainkra k\u00e9pez minket. V\u00e9g\u00fcl csodasz\u00e9p z\u00e1r\u00f3ima \u00e9s papi \u00e1ld\u00e1s ut\u00e1n b\u00facs\u00fazunk el egym\u00e1st\u00f3l.<\/p>\n

– \u00c9s ezt az \u00f6sszej\u00f6vetelt soha sem szabad elmulasztani? – k\u00e9rdezte Edel csod\u00e1lkozva.<\/p>\n

– Ha indokolt elfoglalts\u00e1gunk van, akkor elmulaszthatjuk – v\u00e1laszolta Mona. – \u00d6nk\u00e9nt soha senki nem mulaszt el k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk egyetlen \u00f6sszej\u00f6vetelt sem. El sem tudod k\u00e9pzelni, hogy milyen j\u00f3l \u00e9rezz\u00fck itt magunkat. Eg\u00e9sz h\u00e9ten v\u00e1rjuk a cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k\u00f6t.<\/p>\n

– \u00c9s mi a munk\u00e1tok?<\/p>\n

– T\u00f6bbnyire csal\u00e1dl\u00e1togat\u00e1sokat v\u00e9gz\u00fcnk a pl\u00e9b\u00e1nia ter\u00fclet\u00e9n. Jelenleg n\u00e9pmisszi\u00f3 el\u0151k\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9vel foglalkozunk. Minden csal\u00e1dot meg kell l\u00e1togatnunk.<\/p>\n

– Nem nagyon neh\u00e9z ez? \u00c9n magamat nem tartan\u00e1m ilyen munk\u00e1ra alkalmasnak.<\/p>\n

– Term\u00e9szetesen nagyon neh\u00e9z, ha az ember ezt a munk\u00e1t saj\u00e1t erej\u00e9vel akarja v\u00e9gezni. De nem hi\u00e1ba vagyunk M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3ja. Az Istenany\u00e1nk rendelkez\u00e9s\u00e9re bocs\u00e1tjuk magunkat, hogy a kegyelem-k\u00f6zvet\u00edt\u00e9s eszk\u00f6zek\u00e9nt haszn\u00e1ljon fel minket. \u00cdgy nem a saj\u00e1t gyenges\u00e9g\u00fcnkkel, hanem a kegyelem erej\u00e9vel munk\u00e1lkodunk. \u00cdgy nem olyan neh\u00e9z. Valaki hordoz benn\u00fcnket.<\/p>\n

– \u00d3, milyen sz\u00e9p ez! – ki\u00e1ltott fel Edel. – Nagyon sz\u00edvesen r\u00e9szt venn\u00e9k egyszer egy ilyen \u00f6sszej\u00f6vetelen. Nem vihetn\u00e9l cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k\u00f6n magaddal?<\/p>\n

– El\u0151sz\u00f6r meg kell k\u00e9rdeznem az eln\u00f6kn\u0151nket – v\u00e1laszolta Mona. – Az igazat megvallva, nem tudom elk\u00e9pzelni, hogy a M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3 vonzzon t\u00e9ged.<\/p>\n

– \u00c9s mi\u00e9rt nem?<\/p>\n

– \u00dagy veszem \u00e9szre, hogy t\u00fals\u00e1gosan vid\u00e1m \u00e9s \u00e9l\u00e9nk vagy. A l\u00e9gi\u00f3s munka kem\u00e9ny, \u00e9s gyakran pr\u00f3zai k\u00f6teless\u00e9gteljes\u00edt\u00e9s. Vajon \u00f6r\u00f6met tudna-e ez neked okozni tart\u00f3san is?<\/p>\n

Az eln\u00f6kn\u0151 meghivatta Edelt, \u00e9s \u00edgy cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k\u00f6n este Tierney Mon\u00e1val egy\u00fctt l\u00e9pett be a praesidiumba, ahogy a l\u00e9gi\u00f3s csoportokat nevezik.<\/p>\n

Els\u0151 perct\u0151l kezdve m\u00e9ly benyom\u00e1st gyakorolt r\u00e1. Az asztalon egyszer\u0171, de szeretettel d\u00edsz\u00edtett M\u00e1ria olt\u00e1r volt. A praesidium ifj\u00fa tagjai a kis olt\u00e1r k\u00f6r\u00fcl t\u00e9rdepeltek. A Szentlelket h\u00edvt\u00e1k seg\u00edts\u00e9g\u00fcl, majd elim\u00e1dkozt\u00e1k a r\u00f3zsaf\u00fcz\u00e9rt. Igen nagy \u00e9rdekl\u0151d\u00e9ssel figyelte Edel az egyes tagok besz\u00e1mol\u00f3j\u00e1t a v\u00e9gzett munk\u00e1r\u00f3l. Hamarosan \u00e9szrevette, hogy a l\u00e1togat\u00e1saikat kettes\u00e9vel v\u00e9gzik. Ez a l\u00e9gi\u00f3nak szigor\u00fa szab\u00e1lya – mondt\u00e1k neki. K\u00e9t l\u00e9gi\u00f3s l\u00e1ny elmondta l\u00e1togat\u00e1s\u00e1t egy \u00f6reg embern\u00e9l, aki el\u0151sz\u00f6r nyersen elutas\u00edtotta \u0151ket, de v\u00e9g\u00fcl eg\u00e9szen bar\u00e1ts\u00e1gos, bizalmas lett. M\u00e1sik kett\u0151 csal\u00e1dl\u00e1togat\u00e1sr\u00f3l sz\u00e1molt be. Sz\u00e1mos l\u00e1togat\u00e1st eredm\u00e9ny k\u00eds\u00e9rte, de sok embert nem tal\u00e1ltak otthon. Itt-ott nevetnival\u00f3 is akadt a besz\u00e1mol\u00f3kban. Milyen sz\u00e9p volt, amikor ut\u00e1na k\u00f6z\u00f6sen elim\u00e1dkozt\u00e1k a Magnificatot. Mennyei hangnak t\u0171nt fel. Azut\u00e1n a pap r\u00f6viden besz\u00e9lt az Istennel val\u00f3 egyes\u00fcl\u00e9snek m\u00f3dj\u00e1r\u00f3l: „Az egyes\u00fcl\u00e9st legk\u00f6nnyebben a M\u00e1ri\u00e1val val\u00f3 egyes\u00fcl\u00e9ssel \u00e9rhetj\u00fck el”.<\/p>\n

Azut\u00e1n sz\u00e9tosztott\u00e1k a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9ti munk\u00e1t. V\u00e9g\u00fcl m\u00e9g egyszer mindannyian let\u00e9rdeltek \u00e9s olyan hit\u00e9rt im\u00e1dkoztak, mely er\u0151t ad a lelkek megment\u00e9s\u00e9hez. Er\u0151t, hogy merjenek nagy feladatokat v\u00e1llalni \u00e9s v\u00e9ghez is vinni. Edel \u00e9rzi: ez nem csak egy egyes\u00fclet, itt a legfontosabb, l\u00e9nyegi dolgokr\u00f3l van sz\u00f3.<\/p>\n

Edel felv\u00e9tel\u00e9t k\u00e9rte a M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3ba az \u00f6sszej\u00f6vetel ut\u00e1n. Csod\u00e1latos kegyelemnek t\u0171nt, hogy neki, akinek m\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vet v\u00e1rnia kell, hogy szerzetesi hivat\u00e1s\u00e1t elkezdje, addig is alkalma ny\u00edlik a lelkeken kereszt\u00fcl k\u00f6zvetlen\u00fcl az Urat szolg\u00e1lni. Fiatal sz\u00edv\u00e9nek minden t\u00fcz\u00e9vel \u00e9s lelkesed\u00e9s\u00e9vel vetette bele mag\u00e1t a munk\u00e1ba.<\/p>\n

A M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3 tagjait\u00f3l heti k\u00e9t \u00f3rai tev\u00e9keny apostoli munk\u00e1t k\u00edv\u00e1n. De olyan sok csal\u00e1d volt, akiket meg kellett nyernie J\u00e9zus Sz\u00edv\u00e9nek, s annyi szeg\u00e9ny \u00e9s beteg volt, akik l\u00e1togat\u00e1sra v\u00e1rtak! Heti k\u00e9t \u00f3ra munka nem el\u00e9g\u00edtette ki Edel lelki buzg\u00f3s\u00e1g\u00e1t. Hamarosan heti h\u00e1rom, n\u00e9gy, \u00f6t est\u00e9t szentelt ennek, s gyakran a vas\u00e1rnap d\u00e9lut\u00e1nt is. A M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3 \u00e9letelem\u00e9v\u00e9 lett. Itt bontakozott ki. A szab\u00e1lyok ir\u00e1nti lelkiismeretes h\u0171s\u00e9gben csod\u00e1latos seg\u00edts\u00e9get nyert a felemelked\u00e9shez, az \u00e9letszents\u00e9ghez.<\/p>\n

 <\/p>\n

EDEL, MINT ELN\u00d6KN\u0150<\/strong><\/p>\n

Edel k\u00e9t \u00e9vig volt tagja a praesidiumnak \u00e9s ezalatt minden l\u00e9gi\u00f3s t\u00e1rsa megszerette. A l\u00e9gi\u00f3 vezet\u0151s\u00e9ge felfigyelt a fiatal l\u00e1ny rendk\u00edv\u00fcli k\u00e9pess\u00e9geire. K\u00e9t \u00e9v m\u00falva kinevezt\u00e9k egy olyan praesidium eln\u00f6k\u00e9nek, mely utcal\u00e1nyokkal foglalkozott.<\/p>\n

A praesidium tagjai \u00e9s a lelki vezet\u0151 elcsod\u00e1lkoztak: ilyen fiatal teremt\u00e9st – akinek az \u00e9letr\u0151l m\u00e9g halv\u00e1ny sejtelme sem lehet – k\u00fcldtek erre neh\u00e9z munk\u00e1ra, mely nagy bels\u0151 biztons\u00e1got \u00e9s szellemi \u00e9retts\u00e9get ig\u00e9nyel! Csakhamar \u00e9szrevett\u00e9k, hogy a v\u00e1laszt\u00e1s helyes volt.<\/p>\n

Edel m\u0171v\u00e9szi m\u00f3don ir\u00e1ny\u00edtotta praesidium\u00e1t. Fiatals\u00e1ga ellen\u00e9re nemcsak a sz\u00fcks\u00e9ges \u00e9retts\u00e9ge volt meg ennek a neh\u00e9z munk\u00e1nak az elv\u00e9gz\u00e9s\u00e9hez, de megvolt az az adotts\u00e1ga is, hogy ebben a szolg\u00e1latban m\u00e9ly, term\u00e9szetf\u00f6l\u00f6tti vonzalm\u00e1t a csoport t\u00f6bbi tagj\u00e1ra is kisug\u00e1rozza.<\/p>\n

Az \u00f6sszej\u00f6veteleken rendk\u00edv\u00fcl pontos \u00e9s lelkiismeretes volt. Soha sem mulasztotta el a heti \u00f6sszej\u00f6vetelt, ha betegs\u00e9g nem g\u00e1tolta. Eml\u00e9kezetes, hogy egy alkalommal est\u00e9lyi ruh\u00e1ban j\u00f6tt el az \u00f6sszej\u00f6vetelre. Ez fiv\u00e9r\u00e9nek 21. sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1n volt. Olyan \u00fcnnep, amit \u00cdrorsz\u00e1gban k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen meg\u00fcnnepelnek. A csal\u00e1d h\u00e1zib\u00e1lt rendezett, de Edel vil\u00e1g\u00e9rt sem mulasztotta volna el a l\u00e9gi\u00f3s \u00f6sszej\u00f6vetelt.<\/p>\n

Edel munkaeredm\u00e9nyei kiemelked\u0151ek voltak. Meg volt benne az a k\u00e9pess\u00e9g, hogy megnyerje a sz\u00edveket. A legfagyosabb sz\u00edv is felolvadt ragyog\u00f3 mosoly\u00e1t\u00f3l. Akiket \u0151 gondozott, az els\u0151 perct\u0151l kezdve vonz\u00f3dtak hozz\u00e1. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen csod\u00e1latos volt, ahogy azokkal az utcal\u00e1nyokkal b\u00e1nt, akiket a praesidium r\u00e9sz\u00e9r\u0151l kellett l\u00e1togatnia. Edel term\u00e9szet\u00e9t\u0151l fogva rendk\u00edv\u00fcl finom egy\u00e9nis\u00e9g volt, s j\u00f3 nevel\u00e9st is kapott. Semmi sem \u00e1llott t\u0151le t\u00e1volabb, mint a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges kifejez\u00e9sm\u00f3d, vagy az \u00edzl\u00e9stelen megjegyz\u00e9sek. Ez azonban sohasem fajult el n\u00e1la k\u00e9nyesked\u00e9ss\u00e9. Apostoli \u00fatjain sokszor olyan besz\u00e9det kellett hallania, amit\u0151l m\u00e9g egy f\u00e9rfi is elpirult volna, de Edel sohasem vesz\u00edtette el egyens\u00faly\u00e1t. Eg\u00e9szen csod\u00e1latosan tudott ezekkel a lecs\u00faszott n\u0151kkel b\u00e1nni. K\u00f6z\u00fcl\u00fck sokat r\u00e1besz\u00e9lt, hogy hagyj\u00e1k abba rossz \u00e9let\u00fcket, \u00e9s l\u00e9pjenek be abba az otthonba, amelyet a l\u00e9gi\u00f3 ezeknek a l\u00e1nyoknak az \u00e1tk\u00e9pz\u00e9s\u00e9re tartott fenn. Olyan buzg\u00f3 \u00e9s f\u00e1radhatatlan volt ebben a munk\u00e1ban, hogy koll\u00e9gan\u0151i kezdtek agg\u00f3dni eg\u00e9szs\u00e9g\u00e9\u00e9rt. Nem csoda, hogy hivatalos munkaideje ut\u00e1n, a l\u00e9gi\u00f3s munk\u00e1nak szentelt sok este \u00e9s a k\u00e9s\u0151i hazautaz\u00e1s miatt \u00e9jf\u00e9l el\u0151tt soha sem ker\u00fclt \u00e1gyba. \u00cdgy egyre t\u00f6r\u00e9kenyebb, \u00e9s egyre s\u00e1padtabb lett.<\/p>\n

T\u00e1rsai figyelmeztet\u00e9s\u00e9t elengedte a f\u00fcle mellett. \u00dagy gondolta, hogy \u00e9letform\u00e1ja \u00fagy is hamarosan meg fog v\u00e1ltozni. Edel 25 \u00e9ves volt, s a fiatalabb testv\u00e9rei m\u00e1r munk\u00e1t v\u00e1llalhattak. V\u00e9gre szabad volt, hogy teljes\u00fclhessen a szerzetesi \u00e9let ut\u00e1ni v\u00e1gya. A ruh\u00e1ja m\u00e1r elk\u00e9sz\u00fclt, \u00f6r\u00f6mmel mutatta bar\u00e1tn\u0151inek. Megl\u00e1togatta az \u00f6sszes rokon\u00e1t \u00e9s ismer\u0151s\u00e9t, hogy elb\u00facs\u00fazzon t\u0151l\u00fck. N\u00e9h\u00e1ny h\u00e9t m\u00falva h\u00e1tatfordit a vil\u00e1gnak, hogy a z\u00e1rdai mag\u00e1nyban egyed\u00fcl Istennek \u00e9ljen….<\/p>\n

 <\/p>\n

Az \u00e1lom elt\u0171nt<\/strong><\/p>\n

Akkor egy napon, r\u00f6viddel a z\u00e1rd\u00e1ba l\u00e9p\u00e9se el\u0151tt Edel v\u00e9r\u00f6ml\u00e9st kapott. A gyorsan odah\u00edvott orvos cs\u00f3v\u00e1lta a fej\u00e9t. El\u0151rehaladott t\u00fcd\u0151v\u00e9sz, gy\u00f3gyul\u00e1sra kev\u00e9s a rem\u00e9ny. Teljes nyugalomra van sz\u00fcks\u00e9g, egy szanat\u00f3riumban.<\/p>\n

Edel tudta, hogy ez \u00e1lm\u00e1nak v\u00e9g\u00e9t jelentette. B\u00e1rki m\u00e1s k\u00e9ts\u00e9gbeesett volna, de enn\u00e9l az esem\u00e9nyn\u00e9l mutatkozott meg, hogy Edel mennyire el\u0151rehaladt m\u00e1r abban, hogy Isten akarat\u00e1t elfogadja. Egyetlen egyszer sem panaszkodott. Szel\u00edden nyugodott bele, hogy el kell hagynia csal\u00e1dj\u00e1t, \u00e9s a l\u00e9gi\u00f3s munk\u00e1t is, s k\u00f3rh\u00e1zba kell mennie.<\/p>\n

Tizennyolc h\u00f3napot t\u00f6lt\u00f6tt Edel a szanat\u00f3riumban. Itt ugyan\u00fagy, mint kor\u00e1bban, mindenki vonzalm\u00e1t elnyerte. Olyan vid\u00e1man viselte szenved\u00e9seit, hogy m\u00e9g az orvosokat is megt\u00e9vesztette \u00e1llapot\u00e1nak s\u00falyoss\u00e1g\u00e1r\u00f3l. J\u00f3 hangulata ragad\u00f3s \u00e9s ellen\u00e1llhatatlan volt. \u00d6nk\u00e9ntelen\u00fcl is mindenki hozz\u00e1 fordult tan\u00e1cs\u00e9rt \u00e9s seg\u00edts\u00e9g\u00e9rt. A k\u00f6vetkez\u0151 eset jellemz\u0151 erre: mikor egy \u00e9jszaka az egyik beteg v\u00e1ratlanul meghalt, a fiatal \u00e9s tapasztalatlan n\u0151v\u00e9r Edelt keltette fel \u00e9s t\u0151le k\u00e9rt seg\u00edts\u00e9get, ahelyett, hogy a f\u0151n\u00f6k\u00e9hez fordult volna. M\u00e1sf\u00e9l \u00e9v ut\u00e1n Edel elhat\u00e1rozta, hogy hazamegy. Nem mintha meggy\u00f3gyult volna, de a szanat\u00f3riumot id\u0151pocs\u00e9kol\u00e1snak tartotta. Pontosan tudta, hogy sz\u00e1m\u00e1ra az \u00e9letb\u0151l m\u00e1r nem sok \u00e9v van h\u00e1tra. Ezeket viszont a legjobban akarta felhaszn\u00e1lni, hogy Isten orsz\u00e1g\u00e1t \u00e9p\u00edthesse. \u00dagy gondolta, hogy az orvosi el\u0151\u00edr\u00e1sokat otthon is be tudja tartani, \u00e9s egy\u00fattal hozz\u00e1tartoz\u00f3inak is megtakar\u00edthatja az int\u00e9zeti ell\u00e1t\u00e1s magas k\u00f6lts\u00e9geit.<\/p>\n

\u00cdgy Edel hazat\u00e9rt. J\u00f3 sz\u00ednben volt, \u00e9s ez\u00e9rt sok ismer\u0151se azt hitte, hogy meggy\u00f3gyult. N\u00e9h\u00e1ny h\u00f3napig betartotta az orvosi utas\u00edt\u00e1sokat, hogy k\u00edm\u00e9lje mag\u00e1t. H\u0171s\u00e9gesen betartotta a fekv\u00e9si id\u0151t \u00e9s igyekezett mindenben betartani a szanat\u00f3riumi napirendet. Nemsok\u00e1ra azonban ez m\u00e1r nem el\u00e9g\u00edtette ki. Ism\u00e9t akt\u00edv \u00e9letet akart \u00e9lni. Edel \u00edgy \u00fajb\u00f3l irodai \u00e1ll\u00e1st v\u00e1llalt. Ez az \u00e1ll\u00e1s egy beteg sz\u00e1m\u00e1ra a lehet\u0151 legalkalmatlanabb volt, mert Edel munkahelyis\u00e9ge egy h\u00e1ts\u00f3 \u00e9p\u00fcletben volt. Eg\u00e9sz nap mesters\u00e9ges vil\u00e1g\u00edt\u00e1sn\u00e1l dolgozott \u00e9s rossz leveg\u0151ben is az \u00edr\u00f3g\u00e9p mellett kellett \u00fclnie. Miut\u00e1n volt rendes munk\u00e1ja, \u00fajb\u00f3l megkezdte nagyon szeretett l\u00e9gi\u00f3s munk\u00e1j\u00e1t is. Hogy k\u00edm\u00e9lj\u00e9k \u0151t, feladatk\u00e9nt egy ifj\u00fas\u00e1gi praesidium vezet\u00e9s\u00e9t kapta meg. \u00cdgy nem kellett csal\u00e1dokat l\u00e1togatnia. De h\u00e1t amint hi\u00e1ba k\u00eds\u00e9reln\u00e9nk meg egy vad hegyi patak rohan\u00e1s\u00e1t kezeinkkel feltart\u00f3ztatni, ugyan\u00fagy nem lehetett Edelt lelki buzg\u00f3s\u00e1g\u00e1ban lef\u00e9kezni. \u00cdgy nemsok\u00e1ra teljes m\u00e9rt\u00e9kben folytatta tev\u00e9kenys\u00e9g\u00e9t.<\/p>\n

 <\/p>\n

TERJESZT\u00c9SI K\u00d6R\u00daTON<\/strong><\/p>\n

Akkor kezdett a M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3 Dublinon \u00e9s \u00cdrorsz\u00e1gon k\u00edv\u00fcl is terjeszkedni. El\u0151sz\u00f6r Angli\u00e1ba, Sk\u00f3ci\u00e1ba, Walesbe jutott el, majd Indi\u00e1ba, Ausztr\u00e1li\u00e1ba \u00e9s az Amerikai Egyes\u00fclt \u00c1llamokba.<\/p>\n

Az angliai l\u00e9gi\u00f3sok ism\u00e9telten a dublini k\u00f6zponthoz fordultak azzal a k\u00e9r\u00e9ssel, hogy legyenek seg\u00edts\u00e9g\u00fckre a L\u00e9gi\u00f3 terjeszt\u00e9s\u00e9ben. Sok \u00edr l\u00e9gi\u00f3s \u00e1ldozta fel ny\u00e1ri szabads\u00e1g\u00e1t, hogy egy-egy angliai l\u00e9gi\u00f3ssal k\u00f6z\u00f6sen pl\u00e9b\u00e1ni\u00e1kat l\u00e1togasson meg, \u00e9s ott a L\u00e9gi\u00f3t terjessze.<\/p>\n

Alig hallotta meg ezt a tervet Edel, m\u00e1ris elment a k\u00f6zpontba, hogy 2 heti szabads\u00e1g\u00e1t erre a c\u00e9lra ford\u00edtsa. El\u0151sz\u00f6r nem vett\u00e9k komolyan, olyan hihetetlennek t\u0171nt a gondolat, de amikor tov\u00e1bb s\u00fcrgette a dolgot, megengedt\u00e9k neki az utaz\u00e1st. Azzal a kik\u00f6t\u00e9ssel, hogy nem egy angol t\u00e1rsn\u0151vel utazik, hanem egy \u00edrrel. Ha az eg\u00e9szs\u00e9ge nem b\u00edrn\u00e1, akkor a m\u00e1sik hazahozhatja.<\/p>\n

Egy ilyen terjeszt\u00e9si munka nagyon f\u00e1raszt\u00f3. Naponta t\u00f6bb pl\u00e9b\u00e1nost kell megl\u00e1togatni, el kell oszlatni a k\u00e9telyeket, el\u0151\u00edt\u00e9leteket, s meg kell besz\u00e9lni a felmer\u00fcl\u0151 k\u00e9rd\u00e9seket. \u00c9rdekl\u0151d\u0151k el\u0151tt el\u0151ad\u00e1st kell tartani, esetleg r\u00f6gt\u00f6n csoportot lehet alak\u00edtani, \u00e9s a tagjel\u00f6lteket be kell vezetni a munk\u00e1ba, s a L\u00e9gi\u00f3 rendszer\u00e9be. Edel \u00fatj\u00e1t sz\u00e9p sikerek k\u00eds\u00e9rt\u00e9k, s mindenki legnagyobb \u00e1mulat\u00e1ra, eg\u00e9szs\u00e9gesebbnek l\u00e1tszott, mint azel\u0151tt. N\u00e1la a szellem annyira uralkodott a testen, hogy senki sem vette \u00e9szre milyen meger\u0151ltet\u00e9sbe ker\u00fcl neki a munka. Pedig sohasem rendelkezett egy \u00e1tlagos ember fizikai ellen\u00e1ll\u00f3k\u00e9pess\u00e9g\u00e9vel.<\/p>\n

Edel a sz\u00edntiszta katolikus Dublin v\u00e1ros\u00e1ban n\u0151tt fel, ahol kev\u00e9s ember tartozik m\u00e1s vall\u00e1shoz, vagy egyh\u00e1zon k\u00edv\u00fcli. Angliai utaz\u00e1sa alatt megismerte, hogy milyenek a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek a sz\u00f3rv\u00e1nyban, \u00e9s ez m\u00e9lyen megr\u00e1zta \u0151t. Apostoli lelk\u00fclet\u00e9t egyszer\u0171en nem hagyta nyugodni az a tudat, hogy annyi l\u00e9lek s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gben \u00e9s a hal\u00e1l \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban \u00e9l.<\/p>\n

Ez\u00e9rt ism\u00e9t felkereste a L\u00e9gi\u00f3 k\u00f6zponti irod\u00e1j\u00e1t. Mer\u00e9sz dolgot tervezett. A Wales-i sz\u00f3rv\u00e1nyvid\u00e9ken, Chester v\u00e1ros\u00e1ban akart \u00e1ll\u00e1st v\u00e1llalni \u00e9s minden szabad idej\u00e9t arra ford\u00edtani, hogy a k\u00f6rny\u00e9ken megismertesse a M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3t. Csal\u00e1dja beleegyez\u00e9s\u00e9t m\u00e1r megkapta terv\u00e9hez.<\/p>\n

A L\u00e9gi\u00f3 k\u00f6zpontj\u00e1ban elcsod\u00e1lkoztak \u00e9s meghat\u00f3dtak egy beteg ember ilyen b\u00e1tors\u00e1g\u00e1n \u00e9s odaad\u00e1s\u00e1n. De egy ilyen tervet alaposan meg kellett fontolni. Majd csak n\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva fogj\u00e1k k\u00f6z\u00f6lni vele a d\u00f6nt\u00e9st.<\/p>\n

 <\/p>\n

AFRIK\u00c1BAN<\/strong><\/p>\n

De Isten ism\u00e9t mindent m\u00e1s ir\u00e1nyba terelt. M\u00e1r egy ideje egy bizonyos Buby Denisson nev\u0171 h\u00f6lgynek az volt a feladata, hogy M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3 k\u00fcld\u00f6ttek\u00e9nt a mozgalmat D\u00e9l-Afrik\u00e1ban terjessze.<\/p>\n

Most k\u00e9rt seg\u00edts\u00e9get Dublinb\u00f3l, mert misszi\u00f3s munk\u00e1j\u00e1t m\u00e1r egy ember nem gy\u0151zhette. Egy n\u0151i seg\u00edts\u00e9g – ezt k\u00f6nnyebb mondani, mint k\u00fcldeni. A M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3 nem szerzetes rend, mely tagjait elk\u00fcldheti valamely ter\u00fcletre. Itt olyan valakit kellett tal\u00e1lni, aki szabad ahhoz, hogy ilyen feladatot v\u00e1llaljon, \u00e9s el\u00e9gg\u00e9 nagyvonal\u00fa ahhoz, hogy hivat\u00e1s\u00e1t, \u00e1ll\u00e1s\u00e1t \u00e9s egy\u00e9b k\u00f6telezetts\u00e9geit legal\u00e1bb egy id\u0151re feladja.<\/p>\n

Frank Duff, a M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3 alap\u00edt\u00f3ja j\u00f3 emberismer\u0151 volt. M\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta tiszt\u00e1ban volt azzal, hogy ebben a csendes, ragyog\u00f3 k\u00e9kszem\u0171 fiatal l\u00e9gi\u00f3sban mi rejt\u0151zik. Egyel\u0151re m\u00e9g nem aj\u00e1nlotta fel neki, hogy a L\u00e9gi\u00f3 szolg\u00e1lat\u00e1ban Afrik\u00e1ba menjen, b\u00e1r teljesen jogos volna, hogy egy ilyen embert k\u00fcldj\u00f6n Afrik\u00e1ba. Mindenesetre elhat\u00e1rozta, hogy megk\u00e9rdezi mag\u00e1t\u00f3l Edelt\u0151l, mit sz\u00f3lna ehhez a feladathoz.<\/p>\n

Frank Duff feltette neki a k\u00e9rd\u00e9st:<\/p>\n

– Elmenne Anglia helyett Afrik\u00e1ba?<\/p>\n

– A legnagyobb \u00f6r\u00f6mmel – felelte ragyogva Edel. Ez \u00e9letem legszebb napja.<\/p>\n

De D\u00e9l-Afrika sem az a hely volt, ahov\u00e1 az \u00dar Isten sz\u00e1nta \u0151t. A gondvisel\u00e9s ism\u00e9t beleavatkozott a dologba.<\/p>\n

R\u00f6viddel ezut\u00e1n egy misszi\u00f3s p\u00fcsp\u00f6k irt \u00cdrorsz\u00e1gba \u00e9s k\u00e9rte egy kiv\u00e1l\u00f3 l\u00e9gionista kik\u00fcldet\u00e9s\u00e9t Kelet-Afrik\u00e1ba, arra a hatalmas misszi\u00f3s ter\u00fcletre. Megint hi\u00e1ny volt a megfelel\u0151 emberben. V\u00e9g\u00fcl azt mondt\u00e1k, hogy D\u00e9l-Afrik\u00e1ban m\u00e1r be van vezetve a L\u00e9gi\u00f3 \u00e9s ha felt\u00e9tlen\u00fcl kell, Denisson kisasszony csin\u00e1lja tov\u00e1bb egyed\u00fcl. Itt azonban egy teljesen \u00faj ter\u00fclet megnyit\u00e1s\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3. \u00dajb\u00f3l megk\u00e9rdezt\u00e9k Edelt, hogy D\u00e9l-Afrika helyett elmenne-e Kelet-Afrik\u00e1ba.<\/p>\n

Megint a legnagyobb meg\u00e9rt\u00e9ssel k\u00e9sznek nyilatkozott erre. Mindenesetre az \u00fcgyet m\u00e9g a L\u00e9gi\u00f3 tan\u00e1csa el\u00e9 kellett vinni. A M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3 nem enged\u00e9lyez diktat\u00f3rikus hat\u00e1rozatokat. \u00c9s itt volt a kutya eltemetve.<\/p>\n

Nem osztott\u00e1k Duff h\u00edv\u00f3 szellem\u00e9t, s bizalm\u00e1t. Nem \u0151r\u00fclts\u00e9g-e egy beteg embert tr\u00f3pusi vid\u00e9kre k\u00fcldeni \u00e9s a hossz\u00fa, neh\u00e9zkes utaz\u00e1snak \u00e9s a naponk\u00e9nti ezer neh\u00e9zs\u00e9gnek kitenni.<\/p>\n

K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a karmelit\u00e1k volt tartom\u00e1nyf\u0151n\u00f6ke, Mangenlis atya – aki tapasztalt misszion\u00e1rius volt -, a legnagyobb hat\u00e1rozotts\u00e1ggal ellene volt a hat\u00e1rozatnak.<\/p>\n

\u00c9rthet\u0151 volt, hogy a teremben mindannyian igazat adtak neki.<\/p>\n

Ekkor jelentkezett Edel \u00e9s hat\u00e1rozott hangon kijelentette, hogy nincsenek ill\u00fazi\u00f3i a k\u00fcldet\u00e9s\u00e9nek neh\u00e9zs\u00e9g\u00e9t illet\u0151leg.<\/p>\n

– Mindent pontosan megmagyar\u00e1ztak nekem. Tudom, hogy mi v\u00e1r r\u00e1m Afrik\u00e1ban. De nem is volt az a sz\u00e1nd\u00e9kom, hogy piknikre menjek.<\/p>\n

P\u00e1ter Magennist bosszantotta a v\u00e1lasz. „Piknik” – mondta d\u00f6rg\u0151 hangon. „Afrik\u00e1ban hamarosan maga lesz a piknik m\u00e1sok sz\u00e1m\u00e1ra!” A teremben csendes nevet\u00e9s indult el, ami harsog\u00f3 kacag\u00e1ss\u00e1 fokoz\u00f3dott, amikor Duff \u00far sz\u00e1razon k\u00f6zbevetette: „De meglehet\u0151sen sov\u00e1ny piknik”, s a hangulat felold\u00f3dott.<\/p>\n

Amikor feltett\u00e9k a k\u00e9rd\u00e9st, ellene van-e valaki Edel k\u00fcldet\u00e9s\u00e9nek, nem emelkedett fel egyetlen k\u00e9z sem, m\u00e9g Mangannis keze sem. \u00c9s most v\u00e9gre annyira boldog volt.<\/p>\n

Sz\u00fcl\u0151ket, testv\u00e9reket, bar\u00e1tokat, mindent elhagyott Edel, hogy Kelet-Afrika f\u00f6ldj\u00e9n M\u00e1ria lobog\u00f3j\u00e1t \u00e9s L\u00e9gi\u00f3j\u00e1t felvir\u00e1goztassa.<\/p>\n

Az utols\u00f3 mozgalmas napok ut\u00e1n, amik telve voltak \u00fati el\u0151k\u00e9sz\u00fcletekkel, egyszerre csend lett k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte. Kabinj\u00e1ban \u00fclt \u00e9s \u00e9rezte, hogy ki kell fejeznie k\u00f6sz\u00f6net\u00e9t Frank \u00farnak, mert \u0151 volt az utaz\u00e1s\u00e1nak a sz\u00f3sz\u00f3l\u00f3ja.<\/p>\n

Az els\u0151 lev\u00e9l, amit a haj\u00f3 fed\u00e9lzet\u00e9n \u00edrt, neki sz\u00f3lt. \u00cdgy hangzott:<\/p>\n

„Nem tudtam \u00d6nnek k\u00f6sz\u00f6netet mondani, mert f\u00e9ltem t\u0151le, hogy a meghatotts\u00e1g er\u0151t vesz rajtam. Mennyire boldogg\u00e1 tett bizalma \u00e9s milyen seg\u00edts\u00e9g lesz ez sz\u00e1momra az elk\u00f6vetkezend\u0151 napokban! B\u00e1rmi t\u00f6rt\u00e9nj\u00e9k is, tudni kell \u00d6nnek, milyen boldog vagyok, hogy utaz\u00e1somat lehet\u0151v\u00e9 tette. Kit\u00fcntet\u00e9snek tekintem azt \u00e9s azt is tudom, hogy sohasem b\u00edztak volna meg, ha \u00d6n nem marad olyan hat\u00e1rozott. Rem\u00e9lem, hogy a L\u00e9gi\u00f3 nem fog csal\u00f3dni bennem, ha arr\u00f3l van sz\u00f3. A L\u00e9gi\u00f3 im\u00e1ira hivatkozom. \u00d6nnek volt b\u00e1tors\u00e1ga \u00e9s hite, hogy p\u00e9ld\u00e1nak hozza az Isten-i \u00fcdv\u00f6z\u00edt\u0151t, aki eszk\u00f6zk\u00e9nt eg\u00e9szen gyenge embereket v\u00e1lasztott ki. \u00d6r\u00fclj\u00f6n ennek, tekintet n\u00e9lk\u00fcl arra, hogy mi lesz a k\u00f6vetkezm\u00e9nye. \u00d3 igen! Ez ellens\u00falyozza a f\u00e1jdalmat, amit az okoz nekem, hogy t\u00fal kellett tennem magamat szeretteim aggodalmain. Ne felejtse el, – \u00e9n tudom -, hogy \u00d6n mennyire osztozott b\u00e1natukban. Nem fogok err\u0151l t\u00f6bbet besz\u00e9lni. \u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy \u00d6n engedett elmenni, a t\u00f6bbiek majd k\u00e9s\u0151bb fognak \u00f6r\u00fclni.”<\/p>\n

Eg\u00e9szen mindegy, mi k\u00f6vetkezik….b\u00e1rmi t\u00f6rt\u00e9nj\u00e9k is…. Edel pontosan tudta, hogy \u00e9let\u00e9t tette kock\u00e1ra. De kem\u00e9nyen elhat\u00e1rozta, hogy a v\u00e9gs\u0151kig kitart.<\/p>\n

 <\/p>\n

MEGKEZD\u0150DIK A NAGY M\u0170<\/strong><\/p>\n

T\u00f6bb, mint 3 h\u00e9tig tartott az \u00fat. Edelt gyakran gy\u00f6t\u00f6rte a tengeri betegs\u00e9g. V\u00e9gre meg\u00e9rkeztek Mombas\u00e1ba \u00e9s m\u00e9g ugyanazon a nap tov\u00e1bb utazott Nairobiba, ahol tulajdonk\u00e9ppen apostolkod\u00e1s\u00e1t meg kellett kezdenie. Egy ap\u00e1ca z\u00e1rda felaj\u00e1nlotta neki vend\u00e9gszeretet\u00e9t.<\/p>\n

Azonnal megkezdte l\u00e1togat\u00e1sait papokn\u00e1l \u00e9s vil\u00e1giakn\u00e1l. Bar\u00e1ts\u00e1gosak voltak hozz\u00e1, de nem titkolt\u00e1k el\u0151tte, hogy kezdem\u00e9nyez\u00e9s\u00e9t kil\u00e1t\u00e1stalannak tartj\u00e1k.<\/p>\n

„\u00d6n nem ismeri Nairobit!” Ez volt az \u00e1lland\u00f3 refr\u00e9n, amit mindig \u00fajb\u00f3l hallania kellett. M\u00e9g p\u00fcsp\u00f6ki j\u00f3akar\u00f3ja is azt mondta neki: „Gondoljon arra, hogy itt nem vagyunk \u00cdrorsz\u00e1gban.”<\/p>\n

Nairobi val\u00f3ban a nyelvek \u00e9s az emberfajt\u00e1k kis b\u00e1belje volt. Eur\u00f3paiak, arabok, indusok \u00e9s m\u00e1sok, akik k\u00f6z\u00f6tt bizonyos fesz\u00fclts\u00e9g \u00e1llott fenn. Mindegyiknek megvolt a maga temploma. Megmagyar\u00e1zt\u00e1k neki, hogy sz\u00f3 sem lehet arr\u00f3l, hogy eur\u00f3paiakat \u00e9s goen\u00e9ziaiakat egyform\u00e1n lelkes\u00edtsen a l\u00e9gi\u00f3ra, nem is besz\u00e9lve arr\u00f3l, hogy olyan praesidiumot alak\u00edtson, amelynek tagjai k\u00e9t k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 fajt\u00e1b\u00f3l sz\u00e1rmaznak. Edel nem hagyta mag\u00e1t visszariasztani. Tudta, hogy egy l\u00e9gi\u00f3snak soha sem szabad elvesz\u00edtenie a b\u00e1tors\u00e1g\u00e1t. Az \u0151 sz\u00f3kincs\u00e9ben nincsen helye a lehetetlennek, a „lehetetlen” sz\u00f3nak.<\/p>\n

Ennek dac\u00e1ra 1936. december 3-\u00e1n ezt \u00edrta Dublinba:<\/p>\n

„Ha nem a L\u00e9gi\u00f3r\u00f3l lenne sz\u00f3 \u00e9s ha nem hallottunk volna m\u00e1r hasonl\u00f3 \u00e1ll\u00edt\u00e1sokat, akkor csak egy ki\u00fat lenne: feladni a dolgot.”<\/p>\n

 <\/p>\n

\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 ELS\u0150 EREDM\u00c9NYEK<\/strong><\/p>\n

De Edel nem adta fel a f\u00e1radts\u00e1gos munk\u00e1t. Legk\u00f6zelebb 2 el\u0151ad\u00e1st tartott a L\u00e9gi\u00f3r\u00f3l. Egyet az eur\u00f3paiaknak \u00e9s egyet a goanezeknek. Az \u00e9rdekl\u0151d\u0151ket megh\u00edvta egy \u00f6sszej\u00f6vetelre. \u00d6r\u00f6m\u00e9re 25 szem\u00e9ly jelent meg, k\u00f6z\u00f6tt\u00fck 5 goanez. Ezzel azonban m\u00e9g nem nyerte meg az \u00fcgyet. A kifog\u00e1sok eg\u00e9sz vihar\u00e1val rohamozt\u00e1k meg \u00e9s mindegyiket meg kellett c\u00e1folni. „Olyan sok egyes\u00fclet\u00fcnk van m\u00e1r, mire val\u00f3 m\u00e9g egyet l\u00e9trehozni”. Volt, aki azt \u00e1ll\u00edtotta, hogy itt nincsen sz\u00fcks\u00e9g ilyenfajta apostolkod\u00e1sra, mert nincsen semmi munka. V\u00e9g\u00fcl is 6 ember jelentkezett az akt\u00edv tags\u00e1gra. Vel\u00fck alakult meg a Szepl\u0151telen Fogantat\u00e1s vig\u00edli\u00e1j\u00e1n az els\u0151 csoport. Kar\u00e1csony el\u0151tt m\u00e9g m\u00e1sik kett\u0151 alakult.<\/p>\n

„Ha cs\u0151d lesz, az az \u00e9n hib\u00e1m” – \u00edrja Edel Dublinba. „M\u00e1sutt l\u00e9trej\u00f6tt a lehetetlen, mi\u00e9rt ne j\u00f6hetne itt is l\u00e9tre? \u00cdgy ki akarjuk t\u00e1rni az ajt\u00f3t a kegyelemnek \u00e9s \u00e1h\u00edtatnak. Aki mint turista, ismeretlen vid\u00e9keket l\u00e1togat, ritk\u00e1n ismeri meg a bennsz\u00fcl\u00f6tteket \u00e9s nemigen tal\u00e1l kapcsolatot vel\u00fck. Eg\u00e9szen m\u00e1s az, aki a Sz\u0171zanya L\u00e9gi\u00f3j\u00e1nak megb\u00edz\u00e1s\u00e1b\u00f3l j\u00f6n.”<\/p>\n

Edel az els\u0151 kar\u00e1csonyt Afrik\u00e1ban, a bennsz\u00fcl\u00f6ttek k\u00f6z\u00f6tt t\u00f6lt\u00f6tte. Az \u00e9jf\u00e9li mis\u00e9n \u00e9s a kora reggeli mis\u00e9n is \u0151 volt az egyetlen eur\u00f3pai n\u0151. N\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva egy pap k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben megl\u00e1togatta az afrikai katolikusokat. Minden\u00fctt sz\u00edvesen fogadt\u00e1k. Ezek az emberek \u00f6szt\u00f6nszer\u0171leg \u00e9rezt\u00e9k, hogy Edel nem \u00fagy j\u00f6tt k\u00f6z\u00e9j\u00fck, mint a legt\u00f6bb eur\u00f3pai, fels\u0151bbrend\u0171en, leereszked\u0151 magatart\u00e1ssal, vagy esetleg m\u00e9g megvet\u00e9ssel is: \u0151 az\u00e9rt j\u00f6tt hozz\u00e1juk, mert mindezen lelkekben Krisztust l\u00e1tta.<\/p>\n

Finom \u00e9rz\u00e9k\u00fck ez\u00e9rt Krisztust l\u00e1tta, s ez\u00e9rt van finom \u00e9rz\u00e9k\u00fck az embereknek, m\u00e9g az afrikai feket\u00e9knek is.<\/p>\n

 <\/p>\n

 <\/p>\n

A NEH\u00c9ZS\u00c9GEK<\/strong><\/p>\n

Ezzel m\u00e9g nem volt Edel feladata megoldva, \u00e9ppen csak hozz\u00e1kezdett. Emberfeletti feladat volt ez. El\u0151sz\u00f6r magukat a misszion\u00e1riusokat kellett meggy\u0151znie a l\u00e9gi\u00f3r\u00f3l. M\u00e1r mag\u00e1ban az a t\u00e9ny, hogy egy vil\u00e1gi n\u0151 Eur\u00f3p\u00e1b\u00f3l j\u00f6tt el a M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3 v\u00e9gett, b\u00e1mulatos. Nem lehetne azokat megv\u00e1ltoztatni? V\u00e9g\u00fcl is Afrika nem \u00cdrorsz\u00e1g! Nem lehet olyan emberekt\u0151l – akiknek hite legfeljebb egy gener\u00e1ci\u00f3nyi id\u0151s – ugyanazt k\u00edv\u00e1nni, mint az \u00edrekt\u0151l, akiknek v\u00e9r\u00fckben van a misszi\u00f3s lelk\u00fclet.<\/p>\n

Mikor v\u00e9gre Edel megnyerte a misszion\u00e1riusokat, akkor a tagokat lelkes\u00edtenie kellett a feladatukra. Itt volt mindj\u00e1rt a besz\u00e9d neh\u00e9zs\u00e9ge. Afrik\u00e1ban minden n\u00e9ger t\u00f6rzs m\u00e1s \u00e9s m\u00e1s dialektussal besz\u00e9lt. A l\u00e9gi\u00f3s im\u00e1t Edel sorra \u00e1tford\u00edtotta ezekre a nyelvekre. N\u00e9ha, ha nem volt jelen a misszion\u00e1rius – aki Edel szavait tolm\u00e1csolta, – meg kellett el\u00e9gednie bennsz\u00fcl\u00f6tt tolm\u00e1csokkal. Ezek maguk is keveset \u00e9rtettek angolul \u00e9s gondolatait n\u00e9ha elferd\u00edtve adt\u00e1k vissza.<\/p>\n

Az afrikai kereszt\u00e9nyek sz\u00e1m\u00e1ra eg\u00e9szen \u00faj gondolat volt, hogy \u0151k is felel\u0151sek embert\u00e1rsaik\u00e9rt. A hitterjeszt\u00e9s nemcsak a feh\u00e9r misszion\u00e1riusok dolga? Nem volt k\u00f6nny\u0171 meggy\u0151zni \u0151ket err\u0151l, hogy nekik is k\u00f6teless\u00e9g\u00fck elvinni a hit vil\u00e1goss\u00e1g\u00e1t azokhoz, akik ezt m\u00e9g nem ismerik.<\/p>\n

Mint valami keresztt\u0171z viharzottak egyszerre a k\u00e9rd\u00e9sek Edel fel\u00e9: „Ha l\u00e9gi\u00f3s leszek, az\u00e9rt m\u00e9g fel\u00f6lt\u00f6zhetem sz\u00e9pen? Szabad f\u00e9rjhez mennem? Elmehetek t\u00e1ncolni?” \u00c9s ha mindezeket a k\u00e9rd\u00e9seket megv\u00e1laszolta \u00e9s v\u00e9gre megalakult egy csoport, akkor Edelnek kifogyhatatlan t\u00fcrelemmel mindig ut\u00e1na kellett n\u00e9zni, hogy a csoport val\u00f3ban azz\u00e1 legyen, ami a M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9ka. A tagok mindig \u00fajb\u00f3l megpr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k a szab\u00e1lyokat kij\u00e1tszani, hogy az \u00e9letet megk\u00f6nny\u00edts\u00e9k.<\/p>\n

– Maga nem ismeri az afrikaiakat! – mondt\u00e1k akkor a misszion\u00e1riusok. A legnagyobb neh\u00e9zs\u00e9g tal\u00e1n az volt, amikor Edel az asszonyokat akarta megh\u00f3d\u00edtani az apostolkod\u00e1sra. Az asszonyokat, akik Afrika bennsz\u00fcl\u00f6ttei k\u00f6z\u00f6tt \u00e9vezredek \u00f3ta rabszolg\u00e1k \u00e9s jogtalanok voltak. \u00c9s most menjenek ki \u00e9s hirdess\u00e9k a hitet a t\u00f6rzsbeli asszonyoknak? Ki hallott m\u00e1r ilyet? De ez m\u00e9g nem minden neh\u00e9zs\u00e9g volt, amivel Edelnek meg kellett k\u00fczdenie. Az orsz\u00e1gban csak egy-k\u00e9t vas\u00fatvonal volt. A legt\u00f6bb misszi\u00f3s \u00e1llom\u00e1s csak az orsz\u00e1gutakon k\u00f6zel\u00edthet\u0151 meg, amelyek es\u0151s id\u0151 alatt – \u00e9venk\u00e9nt legal\u00e1bb 2-3 h\u00f3nap, – iszaposak \u00e9s k\u00f6zleked\u00e9sre alkalmatlanok. De az es\u0151s \u00e9vszakon k\u00edv\u00fcl is legt\u00f6bbnyire csak g\u00f6r\u00f6ngy\u00f6s, a kocsik \u00e1ltal kij\u00e1rt kocsinyomok vezetnek az \u0151serd\u0151n kereszt\u00fcl. Ilyen utakon 400-500 km t\u00e1vols\u00e1gra is k\u00edn az utaz\u00e1s, amelynek nem sz\u00edvesen vetik al\u00e1 magukat az emberek. Edelnek hetenk\u00e9nt kellett ilyen utakat megtennie. Gyenge eg\u00e9szs\u00e9ge mellett val\u00f3ban k\u00ednl\u00f3d\u00e1s lehetett ez sz\u00e1m\u00e1ra. De soha senki nem hallotta Edelt panaszkodni. Gyakran berekedt a s\u00e1rba a kocsi, amelyen Edel utazott. Besz\u00e9lt\u00e9k, hogy n\u00e9ha tet\u0151t\u0151l talpig s\u00e1r bor\u00edtotta, amikor utic\u00e9lj\u00e1hoz \u00e9rkezett. Ilyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek sem tarthatt\u00e1k \u0151t vissza egy \u00fatt\u00f3l sem.<\/p>\n

Kezdetben Edel mag\u00e1ban Nairobiban ismertette a L\u00e9gi\u00f3t, azut\u00e1n r\u00f6videbb, majd hosszabb utakra ment a k\u00f6rny\u00e9ken. Lassan siker\u00fclt neki lelkesed\u00e9st \u00e9bresztenie. Kizebu, Limuru, Bangu, Kalimoni…. Az eur\u00f3pai sz\u00e1m\u00e1ra csak ezek a k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen hangz\u00f3 nevek, melyek nem sokat mondanak neki, de Edel sz\u00e1m\u00e1ra minden egyes helys\u00e9gn\u00e9v egy – egy misszi\u00f3 \u00e1llom\u00e1st jelentett, ahol a L\u00e9gi\u00f3 gy\u00f6keret vert \u00e9s ahol \u0151, az ifj\u00fa apostol, anyai gondoss\u00e1ggal ellen\u0151rizte \u00e9s gondozta a M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3 praesidiumait. 1937. \u00e1prilis 4-\u00e9n – egy f\u00e9l \u00e9vvel Edelnek Afrik\u00e1ba \u00e9rkez\u00e9se ut\u00e1n – megalakult az els\u0151 Curia. Ez alatt az egyh\u00e1zmegy\u00e9hez tartoz\u00f3 egyes csoportok szervez\u0151d\u00e9s\u00e9t \u00e9rtj\u00fck. Ugyanezen a napon volt a L\u00e9gi\u00f3 szok\u00e1sos \u00e9vi f\u0151\u00fcnneps\u00e9ge, amikor a L\u00e9gi\u00f3 tagjai meg\u00faj\u00edtott\u00e1k fogadalmukat M\u00e1ri\u00e1nak, mennyei Kir\u00e1lyn\u0151j\u00fcknek.<\/p>\n

\u00c9s \u00edme megmutatkozott, hogy Edel megval\u00f3s\u00edtja a lehetetlent: eur\u00f3paiak, afrikaiak, goanezek – mindny\u00e1jan, akiket faji el\u0151\u00edt\u00e9let v\u00e1laszt el egym\u00e1st\u00f3l, – egym\u00e1s mellett mentek a Sz\u0171zanya olt\u00e1r\u00e1hoz, hogy h\u0171s\u00e9g\u00edg\u00e9ret\u00fcket letegy\u00e9k. Az im\u00e1kat 3 k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 nyelven v\u00e9gezt\u00e9k. Ez volt Edel \u00e9let\u00e9nek egyik legboldogabb napja. Egy id\u0151 m\u00falva egyh\u00e1zi r\u00e9szr\u0151l v\u00e1ratlan seg\u00edts\u00e9get kapott. A kelet-afrikai misszi\u00f3s ter\u00fcletek apostoli deleg\u00e1tusa, Riberi \u00e9rsek, aki a L\u00e9gi\u00f3t m\u00e1r Dublinban megismerte, mindenben t\u00e1mogatta Edelt. Most m\u00e1r Afrik\u00e1ban is meggy\u0151z\u0151dhetnek Edel m\u0171v\u00e9r\u0151l. 1937. nyar\u00e1n az \u00f6sszes kelet-afrikai p\u00fcsp\u00f6knek irt, s level\u00e9ben a M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3t a legmelegebben aj\u00e1nlotta. Utal Edel k\u00fcldet\u00e9s\u00e9re \u00e9s jelenl\u00e9t\u00e9re Afrik\u00e1ban. Ezzel Edel k\u00fcldet\u00e9s\u00e9hez \u00fagysz\u00f3lv\u00e1n megkapta az Egyh\u00e1z hivatalos pecs\u00e9tj\u00e9t. A lev\u00e9l megnyitotta sz\u00e1m\u00e1ra Kelet-Afrika 33 egyh\u00e1zmegy\u00e9j\u00e9t.<\/p>\n

Egy misszion\u00e1rius k\u00f6tekedett vele: „Mire itten kik\u00fcldet\u00e9s\u00e9nek v\u00e9g\u00e9re j\u00e1r, \u00f6reg \u00e9s sz\u00fcrke lesz!” Most m\u00e1r megkezd\u0151dtek Edel t\u00e1voli utaz\u00e1sai is. Mit jelentenek az eur\u00f3pai sz\u00e1m\u00e1ra ezek a nevek: Kisumu, Kilimandzs\u00e1r\u00f3, Bogomy, Arusce, Kombasa? Ha valaki a t\u00e9rk\u00e9pet el\u0151veszi, azt fogja l\u00e1tni, hogy bizony ezek a nevek Edel sz\u00e1m\u00e1ra nagyon sokat jelentettek. Hossz\u00fa, f\u00e1radts\u00e1gos utakat az \u0151serd\u0151ben, f\u00e1radts\u00e1got \u00e9s szenved\u00e9st \u00e9s v\u00e9g\u00fcl minden\u00fctt rem\u00e9nyteljes kezd\u00e9st….<\/p>\n

Edel eg\u00e9szen a b\u00e9lpoklosokig eljutott \u00e9s elvitte nekik is az \u00f6r\u00f6mh\u00edrt, hogy m\u00e9g az \u0151 \u00e9let\u00fck is term\u00e9keny lehet Krisztusban. Sok b\u00e9lpoklos templomot l\u00e9tes\u00edtett, M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3s csoportokat h\u00edvott \u00e9letre \u00e9s Edel sz\u00edvesen vett r\u00e9szt \u00f6sszej\u00f6veteleiken.<\/p>\n

 <\/p>\n

A „ROLIS – ROYCE <\/strong>” -ban<\/p>\n

Nemsok\u00e1ra kider\u00fclt, hogy ezek az utaz\u00e1sok saj\u00e1t kocsi n\u00e9lk\u00fcl nem val\u00f3s\u00edthat\u00f3k meg. Edelnek n\u00e9ha napokig kellett v\u00e1rnia, m\u00edg egy aut\u00f3, vagy teherkocsi a k\u00edv\u00e1nt ir\u00e1nyba vitte. Irt Dublinba \u00e9s enged\u00e9lyt k\u00e9rt, hogy kocsit szerezhessen. V\u00e1laszt\u00e1sa egy haszn\u00e1lt Ford kocsira esett, amely 1912-b\u0151l sz\u00e1rmazott (ekkor 1938-at \u00edrtak). Edel vezetni tanult. \u00c9p b\u00e1tran megkezdte utaz\u00e1sait, de a dublini k\u00f6zpont kifog\u00e1st emelt. Nem szabad ezer kilom\u00e9tereket az \u0151serd\u0151ben egyed\u00fcl k\u00f6zlekednie. \u00cdgy azut\u00e1n Edel keresett \u00e9s tal\u00e1lt egy soff\u00f6rt. Ez a soff\u00f6r egy fekete mohamed\u00e1n volt.<\/p>\n

\u00c9s akkor elkezd\u0151d\u00f6tt az \u00e9let, amely val\u00f3sz\u00edn\u0171leg egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3 Afrika \u00e9let\u00e9ben. Minden id\u0151ben, mindenfajta \u00faton, ott is, ahol \u00fat nem volt, a leg\u00fattalanabb ter\u00fcleteken utazott Edel a „Rolis-Royce” kocsij\u00e1n, ahogy tr\u00e9f\u00e1san elnevezte, elkeresztelte az \u00f3cska j\u00e1rm\u0171vet. A h\u00e1ts\u00f3 \u00fcl\u00e9sen mindig volt fegyver, az ember soha nem tudhatta, hogy mikor lesz dolga vad\u00e1llatokkal.<\/p>\n

\u00cdgy utazott Edel a legt\u00e1volabbi misszi\u00f3s \u00e1llom\u00e1sokra, ahol feh\u00e9r n\u0151 m\u00e9g soha nem j\u00e1rt. Mindenhol vil\u00e1gos fordulat \u00e1llt be a katolikus \u00e9letben. Mindenhol siker\u00fclt Edelnek a misszion\u00e1riusokat \u00e9s a bennsz\u00fcl\u00f6tteket fellelkes\u00edteni az apostolkod\u00e1snak erre a form\u00e1j\u00e1ra. A feket\u00e9k fokozatosan tudat\u00e1ra \u00e9bredtek apostoli hivat\u00e1suknak, mint megkeresztelt \u00e9s megb\u00e9rm\u00e1lt kereszt\u00e9nyek.<\/p>\n

Hogy h\u00e1ny lelket mentettek meg \u00e9s szenteltek meg ilyen m\u00f3don, senki nem tudja azt. Csak az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gban lesz nyilv\u00e1ntartva. Gyakran berekedt Edel a „Rolis-Royce”-val a s\u00e1rba \u00e9s \u00f3r\u00e1kat, n\u00e9ha \u00e9jszak\u00e1kat t\u00f6lt\u00f6tt az erd\u0151ben. Egyszer 7 ker\u00e9kcser\u00e9r\u0151l sz\u00e1molt be 2 nap alatt. M\u00e1s alkalommal rug\u00f3t\u00f6r\u00e9sr\u0151l. De semmi sem befoly\u00e1solhatta elsz\u00e1nts\u00e1g\u00e1t \u00e9s j\u00f3 hangulat\u00e1t.<\/p>\n

 <\/p>\n

KIT\u00d6R A II. VIL\u00c1GH\u00c1ROR\u00da<\/strong><\/p>\n

1939. szeptember 3-\u00e1n kit\u00f6rt a m\u00e1sodik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa. Edel nem szak\u00edtja meg munk\u00e1j\u00e1t, b\u00e1r a misszion\u00e1riusok k\u00f6z\u00fcl sokan cs\u00f3v\u00e1lj\u00e1k fej\u00fcket. Hiszen senki sem tudhatta, hogy a k\u00fclf\u00f6ldi misszion\u00e1riusokat nem fogj\u00e1k-e hamarosan intern\u00e1lni. A h\u00e1bor\u00fa tal\u00e1n \u00e1tterjed Afrik\u00e1ra is. Vajon ez alkalmas pillanat-e arra, hogy apostoli csoportokat alap\u00edtson, amelyeknek h\u00f3napok m\u00falva tal\u00e1n sz\u00e9t kell esni\u00fck. \u00cdrorsz\u00e1gban agg\u00f3dtak Edel\u00e9rt. Nem lenne-e jobb Edel sz\u00e1m\u00e1ra, ha hazat\u00e9rne? Mal\u00e1ri\u00e1s rohamok m\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r \u00e1gynak k\u00e9nyszer\u00edtett\u00e9k. Lehet, hogy a h\u00e1bor\u00fa megszak\u00edtja \u00f6sszek\u00f6ttet\u00e9s\u00e9t haz\u00e1j\u00e1val, \u00e9s lehetetlenn\u00e9 teszi a dublini k\u00f6zpontt\u00f3l sz\u00e1m\u00e1ra a sz\u00fcks\u00e9ges anyagiak \u00e1tutal\u00e1s\u00e1t. De Edel nem zavartatja mag\u00e1t. Megd\u00f6nthetetlen volt elhat\u00e1roz\u00e1sa, hogy marad. Ha megszakadna az \u00f6sszek\u00f6ttet\u00e9s \u00cdrorsz\u00e1ggal, akkor majd csak tal\u00e1l valamilyen \u00e1ll\u00e1st. \u00c9ppen most, amikor a h\u00e1bor\u00fa k\u00f6vetkezt\u00e9ben nem j\u00f6het t\u00f6bb pap Eur\u00f3p\u00e1b\u00f3l, sokkal fontosabb lett a vil\u00e1giak apostolkod\u00e1sa. Edel vakon b\u00edzva Istenben, folytatta utaz\u00e1sait.<\/p>\n

 <\/p>\n

MAURITIUS SZIGETE<\/strong><\/p>\n

Mauritius \u00e9rseke, – Mauritius egy sziget, messze kint az Indiai \u00f3ce\u00e1non, – megh\u00edvta Edelt, hogy szervezze meg a M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3t az \u0151 p\u00fcsp\u00f6ks\u00e9g\u00e9ben is. Akkor m\u00e1r a tengeralattj\u00e1r\u00f3 h\u00e1bor\u00fa bizonytalann\u00e1 \u00e9s vesz\u00e9lyess\u00e9 tette a tengeri k\u00f6zleked\u00e9st. Edel sz\u00e1m\u00e1ra ilyen megfontol\u00e1s nem j\u00f6hetett sz\u00e1m\u00edt\u00e1sba. H\u00faz\u00f3doz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl haj\u00f3ra sz\u00e1llt. Hat nappal \u00e9rkez\u00e9se ut\u00e1n megalak\u00edtotta az els\u0151 csoportot. H\u00e1rom h\u00f3nappal k\u00e9s\u0151bb a Curia megalakul\u00e1sakor m\u00e1r 19 csoportot fogtak \u00f6ssze. Itt haszn\u00e1t vette Edel a titk\u00e1rn\u0151 kor\u00e1ban szerzett francia nyelvtud\u00e1s\u00e1nak, mert Mauritius sziget\u00e9n franci\u00e1ul besz\u00e9lnek.<\/p>\n

Mint Afrik\u00e1ban, \u00fagy itt is mindenki nagyon megszerette \u0150t, akikkel dolga akadt. Egy ottani l\u00e9gionista le\u00edrja \u0151t nek\u00fcnk: t\u00f6r\u00e9keny, aranysz\u0151ke, megig\u00e9z\u0151 mosollyal, \u00edzl\u00e9sesen \u00f6lt\u00f6zve, legsz\u00edvesebben k\u00e9kben, sz\u00fcntelen k\u00f6h\u00f6g\u00e9st\u0151l elk\u00ednzottan. „\u00d3 a k\u00f6h\u00f6g\u00e9s” ki\u00e1ltotta egyszer megvet\u0151en Edel „Ett\u0151l m\u00e1r hal\u00e1lomig nem szabadulok meg!”<\/p>\n

Egyetlen egyszer, – \u00edgy mondj\u00e1k, – engedte Edel megsejteni, hogy milyen sokat kell szenvednie v\u00e1ndor\u00e9lete alatt. Nyolc h\u00f3nap m\u00falt\u00e1n elhagyta Mauritius sziget\u00e9t, amelyet olyan nagyon megszeretett. Mikor egy fiatal legionist\u00e1t\u00f3l \u00e9s annak csal\u00e1dj\u00e1t\u00f3l, akikkel ottl\u00e9te alatt szoros bar\u00e1ts\u00e1got k\u00f6t\u00f6tt, elb\u00facs\u00fazott, k\u00f6nnyekben t\u00f6rt ki: „ilyen az \u00e9letem”- mondta, „Mikor a munk\u00e1m t\u00e9nyleg \u00e9rdekes lesz \u00e9s valahol bar\u00e1ts\u00e1got k\u00f6t\u00f6ttem, tov\u00e1bb kell mennem ism\u00e9t az ismeretlenbe.” Ahogy a tov\u00e1bbiakban besz\u00e1molnak r\u00f3la Edel elment a legk\u00f6zelebbi templomba. Kis ideig im\u00e1dkozott az Olt\u00e1riszents\u00e9g el\u0151tt, azt\u00e1n ism\u00e9t ajk\u00e1n a r\u00e9gi mosollyal l\u00e9pett ki.<\/p>\n

 <\/p>\n

VISSZAT\u00c9R\u00c9S AFRIK\u00c1BA<\/strong><\/p>\n

A R\u00e9unium sziget p\u00fcsp\u00f6ke is k\u00edv\u00e1nta Edel l\u00e1togat\u00e1s\u00e1t, de a h\u00e1bor\u00fa megszak\u00edtotta a haj\u00f3-\u00f6sszek\u00f6ttet\u00e9st a szigettel. Edel visszat\u00e9rt Afrik\u00e1ba. A h\u00e1bor\u00fas esem\u00e9nyek k\u00f6vetkezt\u00e9ben Durb\u00e1n ir\u00e1ny\u00e1ba kellett mennie. Az eg\u00e9sz \u00fat alatt tengeri beteg volt, de f\u00e9l\u00f3r\u00e1val meg\u00e9rkez\u00e9se ut\u00e1n m\u00e1r l\u00e9gi\u00f3s \u00f6sszej\u00f6vetelen tal\u00e1ljuk \u0151t. Mindezt panasz n\u00e9lk\u00fcl tette, hab\u00e1r gy\u00f6nges\u00e9ge ebben az id\u0151ben aggaszt\u00f3 volt. Igaz egyszer m\u00e1r hal\u00e1lh\u00edre is terjedt. Edel csak nevetett, amikor hallotta.<\/p>\n

Legk\u00f6zelebbi munkater\u00fclete Nyaszaf\u00f6ld volt, amely k\u00e9t vakirar\u00e1tus\u00e1t beutazta. Az itteni p\u00fcsp\u00f6k\u00f6k kezdett\u0151l j\u00f3indulat\u00faak voltak a M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3val kapcsolatban \u00e9s utas\u00edtott\u00e1k misszion\u00e1riusaikat erre az apostolkod\u00e1sra. Itt nem kellett Edelnek a sok el\u0151\u00edt\u00e9lettel \u00e9s kifog\u00e1ssal megk\u00fczdenie, amelyekkel m\u00e1sutt tal\u00e1lkozott. Egyetlen keresztje, – de milyen neh\u00e9z volt ez, – az volt, hogy szeg\u00e9ny, gyenge teste egyre ink\u00e1bb felmondta a szolg\u00e1latot. De nem enged\u00e9lyezett m\u00e9g egy h\u00e9t v\u00e9g\u00e9t, vagy egy pihen\u0151 napot sem mag\u00e1nak. \u00cdrorsz\u00e1gba k\u00fcld\u00f6tt levelei egyform\u00e1n vid\u00e1mak voltak. Senki k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3 nem sejthette, hogy milyen h\u0151sies er\u0151fesz\u00edt\u00e9sbe ker\u00fclt neki, hogy ezt a tev\u00e9kenys\u00e9get fenntarthassa….<\/p>\n

 <\/p>\n

\u00c9S \u00daJB\u00d3L A BETEG\u00c1GYON<\/strong><\/p>\n

1941-ben v\u00e9g\u00fcl elj\u00f6tt az \u00f6sszeoml\u00e1s. Edel v\u00e9rhast kapott. Nem volt ideje, hogy k\u00edm\u00e9lje mag\u00e1t. Azut\u00e1n egy gonosz mal\u00e1ri\u00e1s roham k\u00f6vetkezett, majd mellh\u00e1rtyagyullad\u00e1s. De Edel h\u00e1rom h\u00e9tre el\u0151re programot csin\u00e1lt. M\u00e9g praesidiumot \u00e9s Curi\u00e1t kellett fel\u00e1ll\u00edtania. Folytatta munk\u00e1j\u00e1t. Egyik nap egy pap j\u00f6tt hozz\u00e1 l\u00e9gi\u00f3s \u00fcgyeket megbesz\u00e9lni. Besz\u00e9d k\u00f6zben hirtelen megk\u00e9rdezte: „Tiszt\u00e1ban van \u00d6n azzal, hogy k\u00f6zel van a hal\u00e1lhoz? Elk\u00e9sz\u00fclt r\u00e1?”<\/p>\n

Edel sz\u00e1m\u00e1ra nem volt \u00fajdons\u00e1g, hogy munk\u00e1j\u00e1t harminckilenc fokos l\u00e1zzal v\u00e9gezze. Ezekre a szavakra volt sz\u00fcks\u00e9g, hogy \u00e1llapot\u00e1ra figyelmeztess\u00e9k. Elhat\u00e1rozta, hogy t\u00e1viratoz Dublinba. A t\u00e1virat a legnagyobb megd\u00f6bben\u00e9st v\u00e1ltotta ki, mert \u00fagy csapott le, mint der\u00fclt \u00e9gb\u0151l a vill\u00e1m: „Mellh\u00e1rtyagyullad\u00e1s, meglehet\u0151s gy\u00f6nges\u00e9g, s\u00faly 75 font. Tov\u00e1bbdolgoz\u00e1s egyel\u0151re lehetetlen. Hosszas pihen\u00e9s sz\u00fcks\u00e9ges. Utas\u00edt\u00e1st v\u00e1rok.” T\u00e1viratilag v\u00e1laszoltak, h\u00edvt\u00e1k, hogy j\u00f6jj\u00f6n haza. N\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva \u00fajabb t\u00e1viratot adott fel Edel: „Hat heti szabads\u00e1got veszek, akkor hazautaz\u00e1s val\u00f3sz\u00edn\u0171leg sz\u00fcks\u00e9gtelen. Ne agg\u00f3djatok! \u00c1pol\u00e1s j\u00f3. K\u00fcldjetek r\u00f6gt\u00f6n k\u00e9tezer imac\u00e9dul\u00e1t!” Az utols\u00f3 mondat jellemz\u0151 Edelre.<\/p>\n

Nyasszaf\u00f6ld p\u00fcsp\u00f6ke, Juli\u00e9n feh\u00e9r atya gondoskodott arr\u00f3l, hogy Edelt z\u00e1rd\u00e1ba felvegy\u00e9k \u00e9s \u00e1polj\u00e1k. Gyakran megl\u00e1togatta \u0151t. „Az egyetlen, amit \u00d6n\u00e9rt tehetek – mondotta egyszer Edelnek – , hogy olyan sz\u00e9p temet\u00e9st rendezek, ami az ilyen nagy apostolt megillet.” Edel sz\u00edvb\u0151l nevetett, ez volt egyetlen v\u00e1lasza.<\/p>\n

Az orvos s\u00fcrg\u0151sen kl\u00edmav\u00e1ltoz\u00e1st aj\u00e1nlott. Edel Johannesburgba utazott. Az alapos orvosi vizsg\u00e1lat el\u0151rehaladott t\u00fcd\u0151v\u00e9szt \u00e1llap\u00edtott meg. Legal\u00e1bb hath\u00f3napi teljes nyugalomra volt sz\u00fcks\u00e9ge. Edelt alig lehetett megismerni. Sz\u00e9p, sz\u0151ke haja majdnem teljesen feh\u00e9r lett, csaknem harmincn\u00e9gy \u00e9ves volt \u00e9s \u00fagy n\u00e9zett ki, mint egy hatvan\u00e9ves. \u00d6t h\u00f3napi \u00e1gybanfekv\u00e9s ut\u00e1n v\u00e9gre kis javul\u00e1s mutatkozott. Minden nap f\u00e9l \u00f3r\u00e1ra felkelhetett. Mindenhonnan j\u00f3 h\u00edrek j\u00f6ttek. Nairobib\u00f3l egy lev\u00e9l h\u00e1romsz\u00e1z \u00fajoncr\u00f3l, akik most \u00e1tt\u00e9r\u0151 hitoktat\u00e1sban r\u00e9szes\u00fclnek. Egy lev\u00e9l 16 b\u00e9lpoklos megkeresztel\u00e9s\u00e9r\u0151l sz\u00e1molt be, akiket mind a l\u00e9gionist\u00e1k t\u00e9r\u00edtettek meg, \u00e9s oktatt\u00e1k \u0151ket a katolikus hitben. Mindenfel\u00e9 olyan gazdag volt az arat\u00e1s, hogy Edel \u00fagy \u00e9rezte, hogy az \u0151 betegs\u00e9ge igen kicsiny \u00e1r, amit mindez\u00e9rt az \u00e1ld\u00e1s\u00e9rt fizetnie kell.<\/p>\n

Johannesburgban t\u00f6lt\u00f6tt hat h\u00f3nap ut\u00e1n \u00e1tvitt\u00e9k Edelt egy m\u00e1sik szanat\u00f3riumba. K\u00f6r\u00fclbel\u00fcl ezernyolcsz\u00e1z m\u00e9ter magasan fek\u00fcdt a tenger felett, \u00e9s ez\u00e9rt k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen alkalmas volt a l\u00e1badoz\u00f3k sz\u00e1m\u00e1ra. Edel s\u00falya 75 fontr\u00f3l 78 fontra emelkedett. Ez m\u00e9g mindig kev\u00e9s volt, de m\u00e9gis bizonyos javul\u00e1st mutatott. Edel telve volt optimizmussal \u00e9s m\u00e1r csin\u00e1lta a terveket, hogy visszautazik Nairobiba \u00e9s ism\u00e9t megkezdi munk\u00e1j\u00e1t. Dublin mindenesetre azt k\u00edv\u00e1nta, hogy semmit se kezdjen orvosi enged\u00e9ly n\u00e9lk\u00fcl. \u00cdgy h\u00e1t Edel kisuhali nyelveket tanult, hogy szeretett afrikai embereivel saj\u00e1t anyanyelv\u00fck\u00f6n t\u00e1rsaloghasson.<\/p>\n

 <\/p>\n

\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Visszat\u00e9r\u00e9s Nairobiba<\/strong><\/p>\n

De Edel nem b\u00edrta sok\u00e1ig a t\u00e9tlens\u00e9get. Alig hagyhatta el az \u00e1gyat, alig tudott n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9st tenni, nem tudott tov\u00e1bb maradni. Nemsok\u00e1ra irt \u00cdrorsz\u00e1gba, hogy Nairobi kl\u00edma szempontj\u00e1b\u00f3l kedvez\u0151bb, mint D\u00e9l-Afrika, \u00e9s ez okb\u00f3l az oda val\u00f3 visszat\u00e9r\u00e9st hat\u00e1rozta el. Mindenesetre h\u00e1bor\u00fa k\u00f6zep\u00e9n vagyunk \u00e9s az utaz\u00e1s neh\u00e9zkes volt. A haj\u00f3, amely \u0151t Durbanb\u00f3l Mombas\u00e1ba vitte volna, parancsot kapott, hogy m\u00e1s ir\u00e1nyba menjen. V\u00e9g\u00fcl semmi m\u00e1s nem maradt sz\u00e1m\u00e1ra, mint rep\u00fcl\u0151g\u00e9pen menni Nairobiba.<\/p>\n

H\u00e1rom napig tartott az \u00fat. Edel az eg\u00e9sz id\u0151 alatt s\u00falyosan l\u00e9gi beteg volt. \u00c1jul\u00e1sig gyenge volt \u00e9s teljesen kimer\u00fclt \u00e1llapotban \u00e9rkezett meg, de ragyog\u00f3an boldog volt, hogy v\u00e9gre ism\u00e9t tev\u00e9kenys\u00e9ge hely\u00e9n lehet.<\/p>\n

M\u00e1r m\u00e1snap megl\u00e1togatta \u0151t a p\u00fcsp\u00f6k \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny pap. L\u00e1t\u00e1sa megd\u00f6bben\u00e9st v\u00e1ltott ki bel\u0151l\u00fck. M\u00e1r csak \u00f6nmag\u00e1nak \u00e1rny\u00e9ka volt. Mosolyg\u00e1sa \u00e9s kifogyhatatlan j\u00f3kedve feledtett\u00e9k l\u00e1togat\u00f3ival kin\u00e9z\u00e9s\u00e9t. Edelnek a l\u00e9lek teljesen uralta a test\u00e9t. Ragyog\u00f3 szemei, \u00e9l\u00e9nk cseveg\u00e9se, gyors \u00e9s energikus mozdulatai mindenkit megcsaltak az \u0151 val\u00f3di eg\u00e9szs\u00e9gi \u00e1llapota szempontj\u00e1b\u00f3l. Egy id\u0151 m\u00falt\u00e1n senki sem csod\u00e1lkozott, hogy l\u00e9gi\u00f3s munk\u00e1j\u00e1t ism\u00e9t megkezdte.<\/p>\n

Edel csak n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9st tudott tenni, ennek ellen\u00e9re \u00fajb\u00f3l l\u00e1togatni kezdte a praesidiumokat – nem kevesebbet, mint \u00f6t\u00f6t egy h\u00e9ten – \u00e9s \u00fajakat h\u00edvott \u00e9letre. Levelez\u00e9se is h\u00e9tr\u0151l h\u00e9tre megn\u00f6vekedett. Mindazok a vikari\u00e1tusok \u00e9s misszi\u00f3k, amelyeket bej\u00e1rt, jelent\u00e9seket k\u00fcldtek, tan\u00e1csokat k\u00e9rtek k\u00e9ts\u00e9geikben \u00e9s neh\u00e9zs\u00e9geikben. N\u00e9ha p\u00e1r nap alatt negyven levelet is irt Edel. A besz\u00e1mol\u00f3k azonban nagyon vigasztal\u00f3k \u00e9s f\u00e1radoz\u00e1sai\u00e9rt gazdag k\u00e1rp\u00f3tl\u00e1s. P\u00e9ldak\u00e9ppen bemutatunk egy besz\u00e1mol\u00f3t a zanzib\u00e1ri vikari\u00e1tusb\u00f3l, amely bemutatja, hogy milyen munk\u00e1t v\u00e9geztek a fekete legionist\u00e1k, \u00e9s milyen csod\u00e1latos eredm\u00e9ny \u00e1ldotta meg ezt a munk\u00e1t.<\/p>\n

„A Mindenkor Seg\u00edt\u0151 Sz\u0171zanya praesidiuma”<\/p>\n

H\u00fasz tev\u00e9keny tag. \u00d6tvenkilenc gyermek iskol\u00e1ztat\u00e1sa (iskolal\u00e1togat\u00e1sa) elint\u00e9zve. Tizenhat kereszt\u00e9ny visszaszervezve az egyh\u00e1zba. Tizenkilenc s\u00falyos beteg oktat\u00e1sa a hitben \u00e9s megkeresztel\u00e9se, ezek k\u00f6z\u00fcl tizennyolc meghalt. Huszonegy pog\u00e1ny f\u00e9rfi otthon\u00e1ban r\u00e9szes\u00fclt \u00e1tt\u00e9r\u0151 oktat\u00e1sban.<\/p>\n

„Angyalok Kir\u00e1lyn\u0151je praesidium” (ifj\u00fas\u00e1gi)<\/p>\n

Harminch\u00e9t kisgyermek oktat\u00e1sa, akik m\u00e9g nem j\u00e1rhatnak iskol\u00e1ba. Hat hal\u00e1lvesz\u00e9lyben l\u00e9v\u0151 gyermek megkeresztel\u00e9se. Negyvenhat gyermek, akik az iskola l\u00e1togat\u00e1s\u00e1t elhanyagolt\u00e1k iskol\u00e1ba menetelre ind\u00edtottak. Egy fi\u00fa tan\u00edt\u00e1sa a k\u00f3rh\u00e1zban. Temet\u0151 gondoz\u00e1sa. Sz\u00e1z\u00f6tvenh\u00e1rom hit\u00fajonc megnyer\u00e9se. Tizennyolc gyermeket a protest\u00e1ns iskol\u00e1b\u00f3l \u00e1tvittek a misszi\u00f3s iskol\u00e1ba.<\/p>\n

„Szepl\u0151telen Sz\u00edv praesidiuma” (feln\u0151ttek)<\/p>\n

Tizenegy tev\u00e9keny tag. Kilenc beteg megl\u00e1togat\u00e1sa \u00e9s megkeresztel\u00e9se \u00e9letvesz\u00e9lyben – nyolc k\u00f6z\u00fcl\u00fck meghalt. Harmincn\u00e9gy gyermek visszavitele az iskol\u00e1ba. A l\u00e9gionist\u00e1k k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen azon f\u00e1radoztak, hogy feln\u0151tt hit\u00fajoncokat tal\u00e1ljanak. Annyit siker\u00fclt megnyerni\u00fck, hogy h\u00e1rom oszt\u00e1lyt alak\u00edtottak, akiknek \u0151k tartottak el\u0151k\u00e9sz\u00edt\u0151 \u00e1tt\u00e9r\u0151 oktat\u00e1st. Egyik oszt\u00e1lyban huszonheten, a m\u00e1sikban tizen\u00f6ten, a harmadikban huszonegyen vesznek r\u00e9szt. Nyolc kil\u00e9pettet kib\u00e9k\u00edtettek az egyh\u00e1zzal. \u00d6t hanyag kereszt\u00e9ny visszah\u00edv\u00e1sa a szents\u00e9gekhez.<\/p>\n

Ezek bizony\u00e1ra sz\u00e1raz sz\u00e1mok, de milyen sok megmentett lelket jelentenek. Mennyi odaad\u00e1s rejt\u0151zik m\u00f6g\u00f6tt\u00fck! Edel sz\u00e1m\u00e1ra ezek a sz\u00e1raz besz\u00e1mol\u00f3k \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3ak voltak. Felismerte benne a szellemet, ami a praesidiumot \u00e1thatotta. Sz\u00fcks\u00e9g szerint dics\u00e9rt \u00e9s intett, lelkes\u00edtett \u00e9s \u00faj ind\u00edt\u00e1sokat adott. Dublinb\u00f3l mindig \u00fajra a lelk\u00e9re k\u00f6t\u00f6tt\u00e9k, hogy k\u00edm\u00e9lje mag\u00e1t. De meg lehet parancsolni a t\u0171znek, hogy ne \u00e9gjen? Edel lelke olyan buzg\u00f3s\u00e1gt\u00f3l l\u00e1ngolt embert\u00e1rsai megment\u00e9s\u00e9\u00e9rt \u00e9s Isten szeretet\u00e9t\u0151l, hogy azt lef\u00e9kezni nem lehetett.<\/p>\n

T\u00f6bb, mint egy \u00e9vi betegs\u00e9g ut\u00e1n Edel els\u0151 l\u00e1togat\u00e1sa Nyeribe vezetett, ami kb. 135 km-re van Nairobit\u00f3l. K\u00e9t h\u00e9tig maradt ott. Megl\u00e1togatott 15 praesidium \u00f6sszej\u00f6vetelt \u00e9s k\u00e9t Curi\u00e1t alap\u00edtott. Visszat\u00e9r\u00e9se ut\u00e1n kezdte rendszeresen l\u00e1togatni az \u00f6sszes praesidiumokat, amelyek Nairobiban l\u00e9v\u0151 Curi\u00e1hoz tartoztak. Itt szem el\u0151tt kell tartani, hogy Edel alig \u00e1llt a l\u00e1b\u00e1n, alig tudta mag\u00e1t n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9sre vonszolni. \u00c9s nemsok\u00e1ra \u00fajb\u00f3l t\u00e1volabbi utakra ment. \u00d6tsz\u00e1z kil\u00f3m\u00e9ter egy h\u00e9t alatt! A misszion\u00e1riusok, akik Edelt ismert\u00e9k, \u00e1lland\u00f3an „csod\u00e1r\u00f3l” besz\u00e9ltek.<\/p>\n

 <\/p>\n

\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 A hajt\u00f3rug\u00f3<\/strong><\/p>\n

Mi volt tulajdonk\u00e9ppen az, ami ezt a s\u00falyos beteg emberi l\u00e9nyt arra k\u00e9pes\u00edtette, hogy olyan strap\u00e1t viseljen el, ami eg\u00e9szs\u00e9ges sz\u00e1m\u00e1ra is s\u00falyos lett volna? Edel lelki buzg\u00f3s\u00e1g\u00e1r\u00f3l \u00e9s Isten-szeretet\u00e9r\u0151l besz\u00e9lt\u00fcnk. De ezt az er\u0151t a lelki buzg\u00f3s\u00e1ghoz, a t\u00e1pl\u00e1l\u00e9kot Isten szeretet\u00e9hez mindig az angyalok kenyer\u00e9b\u0151l mer\u00edtette. Az Olt\u00e1riszents\u00e9g ir\u00e1nti szeretet volt Edel legkiemelked\u0151bb von\u00e1sa. \u00dagy mondj\u00e1k, hogy sokszor a legnehezebb k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt is d\u00e9lig \u00e9tlen, szomjan maradt, csak hogy \u00e1ldozhasson. Egy este defektje volt az \u0151serd\u0151 kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n. Gyalog kellett mennie 16 km-t a legk\u00f6zelebbi vend\u00e9gl\u0151ig. \u00c9jf\u00e9l ut\u00e1n volt, amikor oda\u00e9rkezett \u00e9s nem vett semmit mag\u00e1hoz. M\u00e1snap szerzett egy szerel\u0151t, azzal ism\u00e9t megtett 16 km-t gyalog a kocsiig, megv\u00e1rta, m\u00edg a kocsit megjav\u00edtj\u00e1k \u00e9s akkor indult \u00fatnak. D\u00e9lel\u0151tt 11 \u00f3rakor \u00e9rte el utj\u00e1nak c\u00e9lj\u00e1t, a misszi\u00f3t \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n a szent\u00e1ldoz\u00e1st k\u00e9rte. 17 \u00f3r\u00e1n kereszt\u00fcl \u00e9tlen \u00e9s szomjan maradt.<\/p>\n

Az \u0151 sz\u00e1m\u00e1ra a legrosszabb az volt, ha le kellett mondania a Szent\u00e1ldoz\u00e1sr\u00f3l. Mikor Johannesburgban egy ideig egy protest\u00e1ns szanat\u00f3riumban tart\u00f3zkodott, – ahol nem \u00e1ldozhatott naponta, – kijelentette, hogy most m\u00e1r van fogalma a pokol szenved\u00e9s\u00e9r\u0151l.<\/p>\n

M\u00e1sodszor Edel az er\u0151t h\u0151sies apostolkod\u00e1s\u00e1hoz M\u00e1ri\u00e1nak, az Apostolok Kir\u00e1lyn\u0151j\u00e9nek val\u00f3 odaadotts\u00e1g\u00e1b\u00f3l mer\u00edtette. Grignon Szent Lajos csod\u00e1latos kis k\u00f6nyve „T\u00f6k\u00e9letes M\u00e1ria tisztelet” elk\u00eds\u00e9rte \u0151t minden \u00fatj\u00e1ra. Mindig \u00fajb\u00f3l \u00e9s \u00fajb\u00f3l kez\u00e9be vette, mindig \u00faj b\u00e1tors\u00e1got \u00e9s er\u0151t mer\u00edtett bel\u0151le. A felaj\u00e1nl\u00e1s M\u00e1ri\u00e1nak sz\u00e1m\u00e1ra nem egy aktus, hanem \u00e9let\u00e1llapot.<\/p>\n

Edel sohasem besz\u00e9lt lelki \u00e9let\u00e9r\u0151l. Egy\u00e1ltal\u00e1n nem besz\u00e9lt sz\u00edvesen \u00f6nmag\u00e1r\u00f3l, de tal\u00e1n senki sem hallotta \u0151t im\u00e1ir\u00f3l vagy valamilyen vall\u00e1sos \u00e9lm\u00e9ny\u00e9r\u0151l besz\u00e9lni. Csup\u00e1n annyi maradt t\u0151le, amit a lelkigyakorlatok ut\u00e1n, mint j\u00f3felt\u00e9teleket feljegyzett. De ezek a r\u00f6vid odavetett mondatok eg\u00e9sz vil\u00e1got t\u00e1rnak fel el\u0151tt\u00fcnk.<\/p>\n

„Naponta meg akarom magamat vizsg\u00e1lni, mennyire \u00e9ltem a napot M\u00e1ri\u00e1val J\u00e9zus\u00e9rt \u00e9s az Aty\u00e1\u00e9rt .”<\/p>\n

„Minden l\u00e9lek sz\u00e1m\u00e1ra kegyelem-hoz\u00f3nak kell lennem, illetve M\u00e1ria \u00e1ltalam.”<\/p>\n

„El kell hallgatnom gondolataimat, ha arra hajlom, hogy m\u00e1sokat megkritiz\u00e1ljak.”<\/p>\n

„K\u00f6teless\u00e9g\u00fcnk dolgozni akkor is, ha n\u00e9ha sz\u00edvesebben csendben Istenn\u00e9l szeretn\u00e9nk lenni.”<\/p>\n

„Egyed\u00fcl az \u0151 akarata sz\u00e1mit.”<\/p>\n

A „teljes odaad\u00e1s” sz\u00f3 Edel sz\u00e1m\u00e1ra nem j\u00e1mbor \u00e9rzelmet jelentett, hanem pontosan azt, amit ez kifejez: a teljes \u00e9s felt\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcli odaad\u00e1st saj\u00e1t szem\u00e9ly\u00e9nek, minden k\u00e9pess\u00e9g\u00e9nek \u00e9s javainak, k\u00fcls\u0151nek \u00e9s bels\u0151nek egyar\u00e1nt. Feljegyz\u00e9seiben tal\u00e1lhat\u00f3k ezek a sorok:<\/p>\n

„Amit m\u00e9g v\u00e9g\u00fcl fel kell adnom: saj\u00e1t lelkem tulajdonjoga, a rendelkez\u00e9si hatalmat saj\u00e1t cselekedeteim f\u00f6l\u00f6tt, a szabads\u00e1got, hogy valami f\u00f6l\u00f6tt d\u00f6nthessek. \u00d6r\u00fclni akarok, hogy Isten mindezt k\u00e9pvisel\u0151je \u00e1ltal k\u00f6veteli t\u0151lem. Nem akarok semmivel sem b\u00edrni.”<\/p>\n

Nem, semmivel sem b\u00edrni…. Edel tudta, hogy az id\u0151 egyre sz\u0171kebb lesz, hogy m\u00e1r csak h\u00f3napokig, esetleg csak hetekig \u00e9lhet. De t\u00e9nyleg mindenr\u0151l lemondott, a nyugalomr\u00f3l is, amire emberi elgondol\u00e1s szerint joga lett volna, hogy ezeket a r\u00f6vid h\u00f3napokat vagy heteket kev\u00e9sb\u00e9 k\u00ednosan t\u00f6ltse el.<\/p>\n

„Soha nem akarom magamat a f\u00e1radts\u00e1gt\u00f3l legy\u0151zni engedni” – \u00edrta egyszer. „Nagyon akarok \u00fcgyelni arra, hogy m\u00e1sok el\u0151tt sohase mutassak f\u00e1radts\u00e1got vagy \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s hi\u00e1ny\u00e1t.<\/p>\n

 <\/p>\n

\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 \u00c9s \u00fajb\u00f3l utaz\u00e1sok<\/strong><\/p>\n

1943. szeptember\u00e9ben, amikor Edel m\u00e1r teljesen kimer\u00fclt \u00e1llapotban volt, hathetes \u00fatra indult. Megl\u00e1togatott h\u00e1rom Curi\u00e1t \u00e9s egy negyediket alap\u00edtott Kiboschoban. Visszat\u00e9r\u00e9se ut\u00e1n k\u00f6zel volt hal\u00e1l\u00e1hoz. \u0150 maga is \u00e9szrevette ezt… \u00e9jjelenk\u00e9nt nem z\u00e1rta be ajtaj\u00e1t, hogy b\u00e1rmikor seg\u00edteni tudjanak rajta.<\/p>\n

De Edel nem halt meg, \u00e9s m\u00e1r okt\u00f3ber 12-\u00e9n \u00fajb\u00f3l \u00fatban van a Kilimandzs\u00e1r\u00f3 vikarit\u00e1tuson kereszt\u00fcl. H\u00e1rom \u00faj Curi\u00e1t alap\u00edtott. Dublinba k\u00fcld\u00f6tt levelei egyik\u00e9ben \u00edrja: „Olyan boldog vagyok, hogy ezt a h\u00e9t \u00e9vet aj\u00e1nd\u00e9kul kaptam, b\u00e1r azt k\u00edv\u00e1nn\u00e1m, hogy ezalatt az id\u0151 alatt t\u00f6bbet tehettem volna.”<\/p>\n

Ha Edel Nairobiban volt, egyre n\u00f6veked\u0151 levelez\u00e9snek szentelte mag\u00e1t. Egy misszion\u00e1rius besz\u00e9li el, hogy egyik l\u00e1togat\u00e1sakor az \u00edr\u00f3g\u00e9p mellett tal\u00e1lta Edelt. H\u00e9t \u00f3rakor elb\u00facs\u00fazott, hogy id\u0151t engedjen a vacsor\u00e1hoz \u00e9s az olyan sz\u00fcks\u00e9ges nyugalomhoz. K\u00e9s\u0151bb megtudta, hogy elmenetele ut\u00e1n Edel \u00fajra el\u0151hozta az \u00edr\u00f3g\u00e9pet \u00e9s \u00e9jjel 11 \u00f3r\u00e1ig leveleket irt.<\/p>\n

K\u00e9s\u0151 \u0151sszel ism\u00e9t elment Edel egy hathetes \u00fatra, ez\u00fattal Tanganyik\u00e1ba. Decemberben nem voltak a helyis\u00e9gek el\u00e9g melegek, ahol Edel lelkigyakorlatot tartott \u00e9s megh\u0171lt. Mint m\u00e1r olyan gyakran, most sem sz\u00e1nt id\u0151t arra, hogy h\u0171l\u00e9s\u00e9b\u0151l kigy\u00f3gyuljon, hanem ism\u00e9t k\u00e9thetes \u00fatra indult. Ez\u00fattal azonban t\u00fal sok volt a kimer\u00fclt test sz\u00e1m\u00e1ra. 1944. febru\u00e1r v\u00e9g\u00e9n Edel jelentette Dublinba, hogy utaz\u00e1s\u00e1t egyenl\u0151re feladta. Egy kicsit elny\u0171tt lett, \u00e9s egy ideig nem sokat v\u00e1rhat \u00f6nmag\u00e1t\u00f3l, \u00edrta.<\/p>\n

Az \u00e1gyban t\u00f6lt\u00f6tt napok alatt Edel el\u0151k\u00e9sz\u00fcleteket tett a j\u00f6v\u0151re. Meglehet\u0151sen sok id\u0151t \u00e9s f\u00e1radts\u00e1got szentelt k\u00e9s\u0151bbi ut\u00f3dj\u00e1nak Dickson Katalinnak a kik\u00e9pz\u00e9s\u00e9re. Leveleiben m\u00e9g egyszer felb\u00e1tor\u00edtotta az \u00e1ltala alap\u00edtott l\u00e9gi\u00f3s csoportokat.<\/p>\n

M\u00e1rcius 6-\u00e1n Edel ism\u00e9t \u00fatnak indult \u00e9s m\u00e1jus 15-ig akart \u00faton maradni. Kisumuba ment – 18 \u00f3ra vas\u00faton Nairobit\u00f3l -. Egy misszion\u00e1rius mondta: „Mikor elutazott, \u00fagy n\u00e9zett ki, hogy nem fog \u00e9lve visszaj\u00f6nni…” Ennek dac\u00e1ra Edel ism\u00e9t folytatta munk\u00e1j\u00e1t, minden csoportot megl\u00e1togatott, b\u00e1tor\u00edtott \u00e9s \u00faj csoportot alap\u00edtott. Az id\u0151 elk\u00e9pzelhet\u0151en a legalkalmatlanabb volt egy beteg sz\u00e1m\u00e1ra: val\u00f3s\u00e1gos \u00fcvegh\u00e1zi meleg, nyomaszt\u00f3 h\u0151s\u00e9g, nyirkos k\u00f6d. Edel nem tudott tov\u00e1bb menni. Els\u0151 \u00edzben szak\u00edtotta meg misszi\u00f3s \u00fatj\u00e1t, hogy az \u00f6nmaga \u00e1ltal kit\u0171z\u00f6tt c\u00e9lt el\u00e9rhette volna.<\/p>\n

 <\/p>\n

\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 A v\u0151leg\u00e9ny j\u00f6n<\/strong><\/p>\n

A Legszentebb V\u00e9rr\u0151l nevezett n\u00e9met n\u0151v\u00e9rek z\u00e1rd\u00e1j\u00e1ba, Nairobiba t\u00e9rt vissza, amely m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta vend\u00e9g\u00fcl l\u00e1tta \u0151t. Mindenki l\u00e1thatta, hogy k\u00f6zeledik a v\u00e9g.<\/p>\n

Edel \u00e1gyban fek\u00fcdt, a legnagyobb gyenges\u00e9g k\u00f6zepette is hetenk\u00e9nt k\u00fcldte a jelent\u00e9st Dublinba, mintha semmi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna. Az \u0151t megl\u00e1togat\u00f3 misszion\u00e1riusokat ragyog\u00f3 hangulatban \u00e9s tr\u00e9f\u00e1lkozva fogadta. De, mint egyik\u00fck k\u00e9s\u0151bb \u00edrja, „az ellent\u00e9t ennek a haldokl\u00f3 l\u00e1nynak a vid\u00e1ms\u00e1ga \u00e9s k\u00fclseje k\u00f6z\u00f6tt olyan nagy volt, hogy most m\u00e1r nem siker\u00fclt l\u00e1togat\u00f3it lefegyvereznie. Nemsok\u00e1ra k\u00ednz\u00f3 sz\u00edvrohamok jelentkeztek, de amint azok elm\u00faltak, \u00fajb\u00f3l visszat\u00e9rt Edel mosolya, mint ahogy a nap \u00e1tt\u00f6r a felh\u0151k\u00f6n.<\/p>\n

\u00dagy t\u0171nt, hogy Edel minden j\u00f3sl\u00e1s ellen\u00e9re \u00fajb\u00f3l jobban lesz. Az volt a terve, hogy m\u00e1jus 13-\u00e1n elutazik n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9tre \u00fcd\u00fcl\u00e9sre.<\/p>\n

Kiutaz\u00e1sa el\u0151est\u00e9j\u00e9n, m\u00e1jus 12-\u00e9n t\u00f6rt\u00e9nt. Edel befejezte \u00fati el\u0151k\u00e9sz\u00fcleteit \u00e9s d\u00e9lut\u00e1n egy misszion\u00e1rius megl\u00e1togatta \u0151t. Mint mindig, most is saj\u00e1t szem\u00e9ly\u00e9r\u0151l \u00e9s eg\u00e9szs\u00e9gi \u00e1llapot\u00e1r\u00f3l a L\u00e9gi\u00f3ra terelte a sz\u00f3t. A pap valamivel 6 \u00f3ra el\u0151tt azzal a benyom\u00e1ssal hagyta el \u0151t, hogy \u00e1llapota ugyanolyan, mint volt az el\u0151z\u0151 hetekben.<\/p>\n

F\u00e9l \u00f3ra m\u00falva egy l\u00e9gionista j\u00f6tt \u00e9s Edelt eszm\u00e9letlen\u00fcl tal\u00e1lta: komoly sz\u00edvroham. A n\u0151v\u00e9rek odasiettek, seg\u00edtettek rajta. Edel ism\u00e9t mag\u00e1hoz t\u00e9rt. „Mi t\u00f6rt\u00e9nt?” – k\u00e9rdezte. „J\u00f6n J\u00e9zus?”<\/p>\n

Az orvost \u00e9s egy papot h\u00edvtak. Edelt m\u00e1r nem tudt\u00e1k bevinni a h\u00e1zba. A gyerty\u00e1kat a kis kerti h\u00e1zacsk\u00e1ban gy\u00fajtott\u00e1k meg, \u00e9s ott r\u00e9szes\u00fclt szent\u00e1ldoz\u00e1sban \u00e9s szentkenetben. Edel mosolygott, teljes \u00f6ntudattal k\u00f6vette a szent szertart\u00e1st. A k\u00ednz\u00f3 roham elcsendesedett, de alig volt v\u00e9ge a szertart\u00e1snak, \u00fajb\u00f3l elkezd\u0151d\u00f6tt.<\/p>\n

A legnagyobb el\u0151vigy\u00e1zatoss\u00e1ggal vitt\u00e9k a beteget szob\u00e1j\u00e1ba. A pap a Szepl\u0151telen Fogantat\u00e1s szobr\u00e1t az \u00e1gy\u00e1ra \u00e1ll\u00edtotta, \u00fagy, hogy Edel l\u00e1thatta. A M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3 \u00f6sszej\u00f6vetelein ez a szobor d\u00edsz\u00edtette az asztalt. Majd odany\u00fajtott\u00e1k Edelnek a fesz\u00fcletet, t\u00f6bbsz\u00f6r megcs\u00f3kolta. Zih\u00e1lva l\u00e9legzett. M\u00e9g egyszer meghajtotta a fej\u00e9t \u00e9s utols\u00f3 erej\u00e9vel mondotta: „J\u00e9zus, J\u00e9zus”.<\/p>\n

 <\/p>\n

\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Utols\u00f3 tiszteletad\u00e1s<\/strong><\/p>\n

Igen nagy megbecs\u00fcl\u00e9snek a jele volt az, hogy a n\u0151v\u00e9rek Edelt a rend ruh\u00e1j\u00e1ban ravatalozt\u00e1k fel, mintha a hal\u00e1lban teljesedett volna be a szerzetesi hivat\u00e1s ut\u00e1ni v\u00e1gya.<\/p>\n

M\u00e1jus 14-\u00e9n, vas\u00e1rnap temett\u00e9k el. Reffermann Nairobi p\u00fcsp\u00f6ke v\u00e9gezte a szertart\u00e1st. T\u00f6bb mint h\u00fasz pap \u00e9s bel\u00e1thatatlan t\u00f6meg k\u00eds\u00e9rte az utols\u00f3 \u00fatra. Temet\u00e9se diadalmenethez hasonl\u00edtott. Nairobi soha ilyesmit nem l\u00e1tott. L\u00e9gionist\u00e1k vitt\u00e9k Edel kopors\u00f3j\u00e1t. \u00dat k\u00f6zben a r\u00f3zsaf\u00fcz\u00e9rt im\u00e1dkozt\u00e1k. \u00c9s amikor a kopors\u00f3t leeresztett\u00e9k a f\u00f6ldbe, ezer torokb\u00f3l t\u00f6rt el\u0151 a l\u00e9gi\u00f3 im\u00e1ja, a Magnificat. \u00dagy t\u0171nt, hogy semmi m\u00e1s nem alkalmas az \u00e9letnek a le\u00edr\u00e1s\u00e1ra, amelyik Isten \u00e9s a felebar\u00e1t szolg\u00e1lat\u00e1ban em\u00e9szt\u0151d\u00f6tt fel: „Mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas \u00e9s szent az \u0150 neve.”<\/p>\n

V\u00e9g\u00fcl k\u00f6vetkezett a L\u00e9gi\u00f3 tulajdonk\u00e9ppeni im\u00e1ja, amely Grignon Szent Lajos gondolatait fejezi ki. Edel naponta im\u00e1dkozta ezeket. Sok ezer fekete legionist\u00e1t tan\u00edtott meg erre az im\u00e1ra, amely sz\u00edv\u00e9nek annyira kedves volt, \u00e9s amely eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9t \u00e9s eg\u00e9sz k\u00fcldet\u00e9s\u00e9t \u00edrja.<\/p>\n

„Adj Urunk mindny\u00e1junknak, akik Nagyasszonyunk z\u00e1szlaja alatt szolg\u00e1lunk, h\u00f3d\u00edt\u00f3 erej\u0171 hitet, \u00e9s az Istenanya ir\u00e1nti gyermeki bizalmat, hogy a vil\u00e1got sz\u00e1modra megnyerhess\u00fck. Adj nek\u00fcnk eleven szeretett\u0151l \u00e1thatott hitet, amely er\u0151t ny\u00fajt, hogy mindent ir\u00e1ntad val\u00f3 \u0151szinte szeretetb\u0151l v\u00e9gezz\u00fcnk, minden embert\u00e1rsunkban T\u00e9ged l\u00e1ssunk, \u00e9s rajtuk kereszt\u00fcl Neked szolg\u00e1ljunk. Adj sziklaszil\u00e1rd rend\u00edthetetlen hitet, hogy az \u00e9let minden keresztj\u00e9ben, f\u00e1radalm\u00e1ban \u00e9s csal\u00f3d\u00e1s\u00e1ban \u00e1llhatatosan ki tudjunk tartani. T\u00e9gy hit\u00fcnkben b\u00e1trakk\u00e1: szent nyugtalans\u00e1g hajtson minket \u00fcgyed\u00e9rt, elsz\u00e1nt l\u00e9p\u00e9sekre is. Hit\u00fcnk, mint t\u0171zoszlop vezessen minket – b\u00e1rhol is legy\u00fcnk – k\u00f6z\u00f6s gy\u0151zelemre. Add, hogy isteni f\u00e9nyed l\u00e1ngralobbant\u00f3i lehess\u00fcnk a b\u0171n s\u00f6t\u00e9tj\u00e9ben \u00e9s az \u00f6r\u00f6k hal\u00e1l utj\u00e1n, hogy az ellanyhultakat izz\u00edtsa \u00e1t a szeretet \u00e9s a megkem\u00e9nyedettek keljenek \u00faj \u00e9letre. Adj nek\u00fcnk er\u0151s hitet, amely l\u00e9pteinket a b\u00e9ke \u00fatj\u00e1ra vezeti. V\u00e9g\u00fcl Urunk \u0151rk\u00f6dj felett\u00fcnk, hogy \u00e9let\u00fcnk harca ut\u00e1n vesztess\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl \u00e1llhasson El\u0151tted L\u00e9gi\u00f3nk az \u00f6r\u00f6k haz\u00e1ban, szereteted \u00e9s dics\u0151s\u00e9ged orsz\u00e1g\u00e1ban. \u00c1men.”<\/p>\n

 <\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Milde Firtel: \u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 EGY LE\u00c1NY MEGH\u00d3D\u00cdTJA AFRIK\u00c1T \u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 EDEL QUINN A M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3 k\u00fcld\u00f6ttje   Eredeti c\u00edm: Ein Maedehen erebert Afrika Kanisius Verlag   TARTALOM Az \u00edr\u00f3g\u00e9pt\u0151l a pog\u00e1ny misszi\u00f3ig\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 1 Gyermekkora \u00e9s ifj\u00fas\u00e1ga Megismerked\u00e9s a M\u00e1ria L\u00e9gi\u00f3val Edel, mint eln\u00f6kn\u0151 Az \u00e1lom elt\u0171nt Terjeszt\u00e9si k\u00f6r\u00faton Afrik\u00e1ban A nagy \u00fat Megkezd\u0151dik a nagy m\u0171 Els\u0151 … Aj\u00e1nlott irodalom<\/span> b\u0151vebben… →<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-40","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/marialegio.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/40","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/marialegio.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/marialegio.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/marialegio.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/marialegio.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=40"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/marialegio.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/40\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":41,"href":"https:\/\/marialegio.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/40\/revisions\/41"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/marialegio.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=40"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}